|
Meixner Ildikó - Munkásságom tézis-szerű összefoglalása
I. A diszlexia fogalmáról
A
diszlexia definíciója a tudomány mai állása szerint - és még egy jó ideig
- empirikus: Abból a tapasztalatból indul ki, hogy egyes, egyébként
normál képességű gyermekek az anyanyelvi oktatás során olyan mértékben
elmaradnak az olvasás-írás területén társaiktól, hogy az lényegesen
nehezíti iskolai beilleszkedésüket, negatívan befolyásolja későbbi
pályaválasztásukat, csökkenti esélyeiket a társadalmi érvényesülésben,
és közülük egyesek mint funkcionális analfabéták élik le életüket.
Longitudinális vizsgálatok kimutatták, hogy az általános iskola alsó
tagozatában mért olvasási elmaradás külön intervenció nélkül nem hogy
magától javulna az iskoláztatás későbbi éveiben, hanem inkább még
romlik.
Külföldi, kis populáción végrehajtott neurológiai ill.
neuropszichológiai vizsgálatok különféle eltéréseket mutatnak ki a
diszlexiások központi idegrendszerében: - a két félteke közötti
szokványos asszimetria elmaradását, a planum temporálénak és gyrusainak
az átlagos esetekhez képest kisebb voltát, ectopiák és microgirusok
tömeges jelenlétét ugyanezen területen.
PET
vizsgálatok angol nyelvterületen kimutatták, hogy gyermekkorukban
diszlexia-reedukációban résztvett felnőttek az olvasás során inkább a
látómező működését veszik igénybe, míg a nem diszlexiások azokat,
melyeken a beszéd reprezentációja történik.
Mindezek
a vizsgálati eredmények ma már arra jók, hogy - egyes pedagógiai
véleményekkel szemben - megvédjük azt az állítást, hogy a diszlexia
valóban létező jelenség, tehát a diszlexiás gyermekeknek segítségre van
szükségük. Ugy anakkor ezek a vizsgálatok nem alkalmasak arra, hogy a
diszlexiát ezek alapján szűrjük ill. diagnosztizáljuk.
Ennek következtében
definiáljuk úgy a diszlexiát, mint viszonyfogalmat:
·
diszkrepanciát a gyermekkel szembeni jogos elvárások (a gyermek
képességei, a neki nyújtott átlagos iskolai gyakorlási idő és gyakorlási
mennyiség) és az olvasás-írás elsajátításában nyújtott teljesítménye
között.
Külföldi
szerzők a diszlexia diagnosztizálásához csak az intelligenciakor és az
olvasási kor közötti diszkrepanciát (1-2 év) veszik alapul.(Angol
nyelvterületen pl. ahol az írás és a kiejtés közötti nagy eltérés miatt
az olvasás tanítását az iskola sok éven át, szisztematikusan, a mind
nehezebben olvasható szavak fokozatai szerint végzi, aránylag könnyű
ilyen „olvasási kort" megállapítani.) Ez a módszer azonban azt a
veszélyt rejti magában, hogy az alacsonyabb intelligenciakorú
gyermekeknél az olvasás alacsony szintje mellett sem jön létre az elvárt
diszkrepancia.
Az
értelmi fejlődési zavarban szenvedők elmaradását sokan nem tekintik
diszlexiának, hanem az értelmi fejlődési zavar egyik velejárójaként
kezelik.
Szemléletünk szerint alacsony intelligenciaszinten is megjelenhet a
diszlexiásokra jellemző teljesítmény struktúra.
Meghatározásunk logikus folyományaként az enyhe fokban értelmi
fogyatékosok szintjén is alkalmazzuk a diszlexia diagnózisát, ha a
gyermek olvasási teljesítménye a speciális iskolában egyébként
eredményesen alkalmazott módszer mellett lényegesen az elvárás szintje
alatt marad.
II.
Tünettan és diagnosztika
Az
olvasás (és írás) multifaktoriális jelenség, melyben a látástól az
auditív ingerületek feldolgozásán át a beszédszervek és az egész test
propriocepciójáig és ezen részösszetevők integrációjáig igen sok tényező
működik együtt. Legfontosabbnak és alapvetőnek a beszéd megfelelő
fejlettségét tartom.
Az
olvasás vizsgálatára olvasólapokat dolgoztam ki. Tudomásom szerint ilyen
felépítésű vizsgálóeszköz másutt sehol nem ismeretes: szövegek néma
olvasása és kérdésekre adott rajzos(lásd. Inizán), szóbeli vagy írásbeli
válasz szokott lenni a feladat. Ligeti Róbert olvastat betűket, nehezedő
szavakat és szöveget, azonban a betűk olvasása csak néhány, könnyen
téveszthető betűpárra terjed ki.
Olvasólapjaimon az összes betű előfordul, éspedig többször, így a
véletlen jó találatok szerepe csökken.
Lépcsőzetesen vizsgálom a mind összetettebb feladatokat (betű, szótag,
szó, szöveg). Minden részfeladatban azonos az egységek száma.
Megfigyelhető, hogy a különféle szinteken hogyan változik az idő, a
hibaszám és milyen jellegzetes hibák fordulnak elő. Kezdő olvasóknál a
feladatok összetettségével párhuzamosan emelkedik az olvasásukhoz
felhasznált idő és többnyire a hibaszám is. A szövegértés javulásával
először a szöveg olvasásában előforduló hibaszám csökken, majd a
ráfordított idő is. Ez a jelenség a nagyobb gyermekeknél az egyszerűbb
feladatok (szótagok, szavak) olvastatása nélkül el is palástolhatná a
diszlexiát, mert egyesek a szöveget már megközelítően elfogadhatóan
olvassák. A szövegösszefüggést nélkülöző feladatokban előforduló hibák
hívják fel a figyelmet, mekkora kombinatív és következtető munkára van
szüksége a tanulónak arra, hogy az 50 szóból álló szöveget elolvassa, s
ez az aránytalanul nagy erőfeszítés teszi eredménytelenné az olvasást a
mindennapi, iskolai életben.
Mind a
lapok összeszerkesztésében, mind a később leírandó tanítási,
módszerekben erősen támaszkodtam Ranschburg Pálnak a homogén gátlásról
szóló felismeréseire.
A
homogén gátlás általános tanulási törvény.
1.
A tanulás (emlékezet)széles területeire kiterjed (sőt Ranschburg
szerint már az észlelésre is).
2.
Mindenkire érvényes, nemcsak a gyerekekre és diszlexiásokra.
Kétségtelen azonban, hogy a diszlexia-veszélyeztetett gyermekek nagyobb
mértékben hajlamosak arra, hogy a tanulás során homogén gátlások
alakuljanak ki náluk, mint a többieknél.
A
homogén gátlás a hasonló elemeket tartalmazó megtanulandó anyagokra
vonatkozik, legyenek azok akár betűk, szavak vagy egész témakörök.
Ezeket a tanulók nehezebben vésik be és idézik fel: nagyobb a felejtés
mértéke, magasabb a reakcióidő, több a hibaszám és az ilyen természetű
anyagok megtanulásakor kellemetlen bizonytalansági érzést is jeleznek
Ranschburg kísérleti személyei.
A kezdő
olvasástanulásban a betűk közötti vizuális, ill. fonetikai hasonlóságnak
van a legnagyobb jelentősége.
A
felsőbb osztályokban pl. az idegen nyelv tanulásában tűnik fel az a
probléma, hogy a hasonló hangzású szavakat tévesztik egymással (pl. a
német Haus-Maus, az angol bridge-bird).
A
homogén gátlás jelenségét több szempontból használom:
·
a vizsgálatok feladataiba
feladataiba célzottan építem be, hogy minél több hibára derülhessen
fény,
·
a prevenciós és
reedukációs módszerekben pedig tudatosan minimalizálom, hogy a gátlás
kialakulása a lehető legkevésbé akadályozza a tanulás eredményességét,
·
a kórkép lényeges javulása
után újra beépítem a hasonló elemeket a módszerbe, hogy a tanuló már
nehezített körülmények között is megtanuljon olvasni
A
továbbiakban a diszlexia tüneteit felsorolva mindig az általam készített
vizsgálati lapokon ejtett hibákat fogom bemutatni.
A
diszlexia legszembetűnőbb tünetei a meghatározásból következően
elsősorban az olvasás területén nyilvánulnak meg. Általában bele szoktuk
érteni a kórképbe -a vele mindig együtt járó- írási, helyesírási
zavarokat (dysgraphiat) is.Ez utóbbit akkor említjük külön, ha nem
társul hozzá olvasási probléma.
A
diszlexián belül viszont az olvasás és az írás zavarának eltérő lehet a
mértéke.
Az olvasás tüneteit
három fő csoportra osztom.
1.
az olvasás pontossága (azaz az ejtett hibák mennyisége és
minősége)
2.
az olvasás tempója
3.
az olvasott szöveg megértése
(ill. az arra való emlékezés), mely az olvasás tulajdonképpeni célja.
1. AZ
OLVASÁS PONTOSSÁGA
A. Az olvasás pontosságának
első kritériuma a helyesen kialakult fonéma-graféma kapcsolat. Ennek még
a kevésbé fonematikus nyelvekben is nagy a jelentősége, a magyarban
azonban különösen. Egyes szerzők a jól olvasó gyermekek
„fonéma-tudásáról" beszélnek, mely a diszlexiásokban hiányosan alakul ki.
A fonéma-graféma kapcsolat zavarai vezetnek a betűtévesztésekhez, mivel ezek
szinte mindig hasonlóságon alapulnak, itt nagy szerepe van a
Ranschburg-féle homogén gátlásnak.
A betűtévesztések oka tehát lehet:
o
a betűk vizuális
hasonlósága(pl.f-t, h-n,). Egyes szerzők az ilyen alapon elkövetett
hibát vétőket a diszlexiások külön alcsoportjának tekintik.
Longitudinális vizsgálatok és megfigyelések azonban azt mutatják, hogy
ezt a hibát inkább fiatal gyermekek követik el és ritkán perzisztál a 4.
osztályig, tehát inkább a vizuális diszkrimináció terén mutatkozó
gyakorlatlanság következménye.
o
a betűkhöz tartozó fonémák
artikulációs mozgássorának és a vele kapcsolatos proprioceptiv
emlékképeknek hasonlóságai a képzés helyét( pl.f-v, t-n) ill. a képzés
módját(sz-f, g-d) illetően.
o
a tévesztések különösen
gyakoriak és makacsok, ha a hasonlóság mind a betű vizuális alakjára,
mind az általa jelölt fonéma artikulációs mozgásaira is kiterjednek(b-d,
m-n)
B. A
betűkihagyások a szó leírt
alakjának ill. az azt kódoló artikulációs mozgássor pontatlan
tagolásának következményei. Leginkább a torlódó mássalhangzók esetében
fordul elő, de súlyosabb esetekben a szó elején, vagy végén is. ( harang
helyett harag, nekem helyett ekem,... )
Szintén súlyosabbnak tekintjük a
szótagok elhagyását.
C. A
betűbetoldások hasonló
természetűek, mint a kihagyások, általában a torlódó mássalhangzókat
választják el egy mellettük álló magánhangzó segítségével (halk helyett
halak)
D. A
reverzió fogalmát különféle
terjedelemben értik a szakirodalomban. Jómagam nem használom az inverzió
eseteire(f-t, e-a), sem a betűk oldalirányú megfordításaira(d-b), hanem
csak a betűsorrend irányának megváltoztatására. (ól-ló, gém- még,
sütkérezni-sütkérezin...)
Ezt a jelenséget csak részben tartom a téri tájékozódási zavar
következményének. Valószínű, hogy a betűk téri sorrendjének a hangok
időbeli sorrendjére való átalakítása is zavart szenved.
E.
A
hibás kombinációk esetében a
gyermek már nem a betűk egymásután sorolásával akarja megoldani az
olvasást, hanem a szókép és néhány jellegzetes betű segítségével a
meglévő szókészletéből hívja elő a szót. A nagyobb gyerekek és a
felnőttek már így olvasnak. Ehhez azonban gazdag szókészletre van
szükség, amelyből a szavak gyorsan és könnyeden hívhatók elő, valamint a
kontextus jó áttekintésére. A diszlexiásoknál ezek a feltételek nem
teljesülnek, ezért a kombináció gyakran lesz hibás (pl. elárvult helyett
elavult).
A jól olvasóknál is előfordulnak hasonló hibák, de ők nem változtatják
meg az olvasottak értelmét, mert a kontextus irányítása alatt maradnak.
(pl. hirtelen halk koppanást hall... helyett: hirtelen halk kopogást
hall...)
F.
Elővételezés: a szóban előforduló
különféle betűk közül kettő azonossá válik úgy, hogy a szó közepén lévő
hasonul a végén lévőhöz. (pl. csőre helyett csere)
G.Perszeverációnál
- főleg, ha az olvasás iránya felülről lefelé történik, mint a
felmérésre szánt olvasólapokon - a gyermek a fentebb olvasott szó egyik
betűjét továbbviszi és téveszti vele az alatta lévő azonos helyen lévő
betűt.(pl. csomóz, zubog, csineg (zsineg helyett))
H.
Szóroncs: ha a betűk több mint
50%-át téveszti, vagy rosszul helyezi el.(pl. nektek helyett kerel)
I.
Ismétlések az olvasás során.
J.
A
betűk összeolvasásának súlyos megkésése
az 1. osztályban.
K. A fentiekhez kapcsolódva a
reedukációs munka során már lényegesen javuló diszlexiás lökésszerű, töredezett olvasása, mely nem a
szavak között, hanem a hosszabb szavak közepén szünetel.
L.
Az
olvasás megtagadása.
Ezek a
tünetek nem olyan értelemben diszlexia specifikusak, hogy a diszlexiások
mindig elkövetik őket, a normál olvasók pedig nem. (Ezért nem tudjuk az
„áldiszlexia" fogalomkörét jól definiálni.) Előfordulnak a normál olvasók
esetében is, azonban jóval ritkábban, továbbá a hibák arányszáma más. A
diszlexiások hibázásainak mennyisége kb. tízszerese a jól olvasókénak,
zöngés-zöngétlen mássalhangzóknál huszonnégyszerese. A hibás
kombinációkba a diszlexiás belevon értelmetlen vagy a szövegbe nem illő
szavakat is, a jól olvasó nem. Elővételezést és perszeverációt csak
diszlexiásoknál tapasztaltam, de náluk is ritkán, ezért nem tekinthetjük
a diszlexia specifikus jelének. Itt jegyezzük meg, hogy ismeretlen, nehéz
szövegben, jól olvasó gyermekek ill. felnőttek is elkövetnek
reverziókat.
A
hibaszám nagysága eldöntheti, hogy a gyermeket diszlexiásnak
diagnosztizáljuk-e.
A hibák
minőségi elemzése segítséget nyújt a terápiában.
2. AZ
OLVASÁS TEMPÓJA
A
diszlexiás gyermekek nagy részének olvasása lassú. Ezért emelném ki, hogy
fontosnak tartom az időmérést olvasásvizsgálat során.
Az igen
magas idő önmagában is jelezhet diszlexiát, a részidők egymáshoz való
viszonyából pedig további következtetéseket is levonhatunk, mint már
említettem is. Ilyen még a magánhangzó-, mássalhangzó- és a szótag-tábla
időinek aránya. Ha a szótagokat nem olvassa hasonló, vagy rövidebb idő
alatt, mint az izolált betűket, feltételezzük, hogy a gyermek még nem
tudja a szótagot egységként kezelni, hanem csak mint külön-különálló
mássalhangzó-magánhangzó párt. Terápiás eredménynek tekintem a
reedukáció során, ha a szavaknál és szövegnél a szójelentés ill. a
szövegkontextus felhasználása következtében az ezek olvasására fordított
idő jelentősen csökken.
3.
SZÖVEGÉRTÉS
A
szövegértés ill. a szövegben lévő információk emlékezetbe idézése
egyetlen, elő nem készített, hangos felolvasás nyomán történik. A
szövegben vannak kifejezett emlékezeti feladatok (pl.az utca nevére,
vagy a főszereplő nevére való visszaemlékezés) és a szöveg
összefüggéseire irányulók.
Ezeknél
a kérdéseket más szavakkal tesszük föl, mint amelyekkel szövegben a
adott információ szerepelt. (pl. Íme a lába előtt fekszik... A kérdés:
Váratlanul mi történik?)
A szöveg
megértése véleményem szerint - a szakirodalommal egyezően - függ a
gyermek szókincsétől, annak könnyebb vagy nehezebb emlékezetbe
idézésétől, az intelligenciától, és esetleg az igen magas hibaszámtól,
minek következtében a szöveg teljesen torzul. (példaként idézem egy 3.
osztályos 9,5 éves kislány szövegolvasását. IQ:111, az apa iskolai
végzettsége érettségi, az anyáé egyetem)
„ A
Po...Popeir utcában tertefiko bédei áll a járba szélén. Dagi megáll
előtte és du-digón sorba megáb: Llyen lendekes ató már van, de milyen
pici duboszt megnincs. éppen elhentázott, kogy kér-i fog ilyet édems,
mikor hallatkopogást hall. Odanéz. Igy a lába előtt fekszik egy
szúnyognak pici tusz a köven.
idő:141
mp, hiba:22
A
megértést vizsgáló 6 kérdésből a gyermek egyre sem tudott válaszolni.
(Eredeti
szöveg: A Pipitér utcában trafikosbódé áll a járda szélén. Gabi megáll
előtte és buzgón sorolja magában: „Ilyen lendkerekes autóm már van, de
ilyen pici buszom még nincsen!” Éppen elhatározza, hogy kérni fog ilyet
édesapától mikor halk koppanást hall. Odanéz. Íme a lába előtt fekszik
egy ugyanolyan pici busz a kövön.)
A
szövegértés zavara előfordul az olvasási technika hibáihoz kapcsolódóan,
de teljesen önálló jelenségként is. Így egymagában is a diszlexia
jellegzetes tüneteként tekintem.
4. AZ
ÍRÁSBAN MEGJELENŐ TÜNETEK
Ezek
három szinten vizsgálhatóak:
A.
A
vonalvezetés problémái
1.
dysgraphiás írómozgások
következtében
2.
az írott betűalakok
egymással való összetévesztése (f-h-k-b-l), ill. néha az egyes betűk
alakításának problémái valószínűleg a propriocepció vagy az arról
elraktározott emlékképek hiányossága következtében (Amikor a gyermek
több évi írástanulás után is egy-egy betűt a vizuális emlékképre
támaszkodva motorosan egészen különféleképpen próbál kivitelezni. pl. f
f f )
B.
A
fonológiai kódolásai zavara.
1.
A hibák egy része azonos
az olvasással elkövetett hibákkal.
·
betűtévesztések
·
betűkihagyások,
-betoldások
·
szótagkihagyások,
-betoldások
·
reverziók
2.
Más részük a beszéd
tagolásának és ritmusának jelölési problémáiból adódnak:
·
a hosszú és rövid hangok
megkülönböztetése és jelölése
·
a mondatban a különálló
szavak különírása
·
a mondatkezdő nagybetű és
a mondatvégi írásjelek használata
3.
A verbális memória
gyengébb teljesítménye következtében:
·
a tollbamondásnál a szöveg
hiányos leírása, szórendváltoztatás
·
fogalmazásnál „értelmetlen
mondatok" megjelenése:
·
A gyermek a saját maga
által fogalmazott mondatra sem emlékszik pontosan, a mondatot a közepén
újrafogalmazza s ezáltal valamelyik mondatrész kétszer fordul elő. (pl.
János vitéz Tündérországban újra találkozott / Iluskával.(1.
megfogalmazás) János vitéz Iluskával újra találkozott/ Tündérországban
(2. megfogalmazás), János vitéz Tündérországban újra találkozott
Tündérországban. (a végleg leírt mondat)
C.
A
helyesírás zavara
Itt kifejezetten a nyelvtani szabályok helyes alkalmazásáról van szó (ly-j
jelölése, teljes és részleges hasonulás, stb...)
Többnyire e három
területen lépnek fel a nehézségek, de különböző mértékben. Előfordulhat
az is, hogy a 3. szint kevesebb problémát okoz, mint a 2.
5. TÜNETEK A
BESZÉDBEN
A beszéd az,
amelyet az írásban egy más, téri elrendeződésű, vizuális jelrendszerre
teszünk át, az olvasásban pedig ezt alakítjuk vissza időrendi
egymásutánban következő hangsorra. Ez a tevékenység egyes gyermekek
fejlődése során lassan elszakad a hangsortól, és a betűsor részben
közvetlenül hívja elő a jelentést. Hogy azonban az élet során
elsődlegesen a beszédhez kapcsolódik, azt abból láthatjuk, hogy a
különféle afáziák esetén az olvasás folyamata is sérül.
A diszlexiások igen
nagy része megkésett beszédfejlődésű. A beiskolázás idején és később is
kisebb, labilisabb a szókincse (szómegtalálási nehézségek), mint hasonló
korú társaié.
A beszéd különböző
szinteken maradhat el:
receptív
expresszív
-
fonetikai-fonológiai szint
-
beszédhangok észlelése,
differenciálása
-
artikuláció, az artikulációs
mozgássorok tagolása
-
lexikális szint
-
passzív szókincs
-
aktív szókincs *
-
szintaktikai
-
mondatmegértés
-
mondatalkotás szint *
-
szemantikai szint
-
szövegértés
-
szövegalkotás *
·
beszédben
·
olvasásban
Mindezen szintek
hiányos voltával függ össze a diszlexiások verbális memóriájának
gyengesége.
Különböztek a
vélemények arról, hogy csak a verbális mmemóriáról van-e szó, vagy a
vizuálisról is. Mivel különféle szerzők más-más anyagon vizsgálták a
vizuális memóriát, nem kaptak egyértelmű eredményeket. Végül nagyon
aprólékosan felépített kísérletekkel megállapították, hogy a diszlexiások
vizuális memóriája nem marad el a normál olvasókétól, ha a feladatok
megoldása során semmilyen verbális segítség nem alkalmazható (pl.
különleges alakú síkidomok). A teljesítményük abban a mértékben romlik,
ahogy a feladat mindinkább kapcsolódik a beszédhez.(pl. megnevezhető
képek).
A fenti
táblázatban megjelöltem azokat a területeket (*), amelyeknek
vizsgálatára új eljárásokat dolgoztam ki.
Ad 1.b. Az
artikulációs mozgássorok tagolását, a beszédmotorika területén
alkalmazott analízis-szintézis műveletek színvonalának vizsgálatára
magyarra adaptáltam Inizán „10 nehéz szó" vizsgálatát, megtartva a
franciában is idegen szóként szereplő Nabukodonozor stb. szavakat és
magyarral pótolva a franciákat.(pl. érelmeszesedés.)
Ad 2.b. Az aktív
szókincs vizsgálatára kidolgozott módszerem más szókincsvizsgálatoktól
abban különbözik, hogy a passzív szókincs aktivizálhatóságát is méri a
vizsgálat során teremtett direkt tanulási helyzet közbeiktatásával. Mód
nyílik továbbá a szótalálási nehézségek és az általam kulcsfontosságúnak
tartott homogén gátlás jelenségének provokálására is. E vizsgálati
módszer különböző nehézségi fokú képanyaggal alkalmazva 3-14 éves korú
gyerekek vizsgálatára alkalmas.
Ad 3.a. A
mondatmegértés vizsgálatát tárgyakkal való manipulációra történő
szokványos (Tedd a födőt a fazékra! ) és nem szokványos (Tedd az ágyat a
párnára!) instrukciókkal végzem. Figyelem, hogy a nem szokványos
utasítás esetén a gyerek a mondat nyelvtani viszonyainak megfelelően
jár-e el, vagy a szokványos szituáció szerint. Ez az eljárás leginkább a
4-6 éves korosztálynál alkalmazható.
Ad 3.b. A
mondatalkotások megfigyelésére hasonló szerkezetű (főleg tárggyal
bővített),analóg mondatsorokat ábrázoló képeket mutatunk be. (pl. A
bácsi viszi a létrát. A néni szedi az almát.) Amennyiben a gyermek nem
tudja még ezeket a mondatokat megalkotni, megfigyeljük, hogy a vizsgálat
során az analógia révén rávezethető-e.
Beiskolázás körül,
esetleg 1. osztályban vizsgáljuk összetett mondatok alkotását
mondatbefejezéssel (pl. Laci felvette az esőköpenyét, hogy..., Zsuzsi a
fogorvosnál volt, de....)
Ad 4.b. A nagyobb
diszlexiás gyermekek szövegalkotását képtörténet elmondásával figyelem
meg, megfigyelési szempontjaim: grammatikusság, ok-okozati viszonyok
helyes megjelenítése, időrend követése.
6. EGYÉB TÜNETEK
A diszlexiát más-más
szempontból megközelítő szerzők még egyéb tüneteket is leírnak:
·
a szerialitás zavarát
·
a téri-idői orientáció
zavarát
·
gyengébb ritmusérzéket
·
a finommozgások, sőt
esetleg a nagymozgások koordinálatlanságát
·
a dominanciazavart
·
eltéréseket a látásban
(rejtett kancsalság, a pálcikák és a csapok nem kiegyensúlyozott
működése a szemben)
7. MAGATARTÁSI
TÜNETEK
A diszlexiások nagy
részénél (M.Linder szerint 90% -ánál) magatartászavarok is vannak.
Ezeket
elsődlegeseknek tekintjük, ha már az iskolai kudarcok előtt jelennek
meg, azoktól függetlenül (ilyen a pszichoorganikus szindróma).A
másodlagos magatartási zavarok kudarcok következtében jönnek létre. A
legsúlyosabbaknak a kompenzálásból eredő bohóckodást és a szomatikus
tüneteket tartom.
A gyermekek nyelvi
fejlődésével kapcsolatos tünetek, valamint a 3. pontban felsoroltak már
az olvasástanulás megkezdése előtt is fennállnak. Ez azt jelenti, hogy
prediktív jelentőségük van. Már a beiskolázás előtti szűrővizsgálatokon
feltűnnek azok a gyermekek, akik diszlexia-veszélyeztetettek. A
szűrővizsgálaton fennakadtakat természetesen még részletesen tovább kell
vizsgálni. Végül - amennyiben a szülő beleegyezik - logopédiai 1.
osztályba kerülhetnek, ahol logopédus és speciálisan kiképzett tanítónők
segítségével fejlesztik beszédüket, tanítják őket olvasni és megelőzik a
magatartászavarok kialakulását.
III. A
kidolgozott módszerek
1. A MEGKÉSETT
BESZÉDFEJLŐDÉSŰ GYERMEKEK BESZÉDÉNEK INDÍTÁSA
Ez a módszer az
1955-ben Gémesy Tibornéval együtt megjelentetett: A beszédnevelés és
beszélgetés kézikönyve c. munkám továbbfejlesztése (Tankönyvkiadó)
A beszédindítás
természetesen komplex foglalkozást igényel. Itt csak a legfontosabb
mozzanatát emelem ki:
A beszéd indítása
egyszerű, a gyerek életteréből ismerős tárgyak és azok képeinek
segítségével történik. A napi 2-szer 5-10 perces home-training folyamán
a gyermek előbb hallja a szót és figyeli a logopédus, illetve az anya
artikulációs mozgásait, majd megmutatják neki a tárgyat. Az artikulációs
mozgások látványa kezdetleges utánzó mozgásokat indít elő a gyermek
beszédszerveiben; a hangosabban, tagoltabban, érdekesebben hangsúlyozott
szó fejleszti a hallási figyelmét.
A két tényező
kölcsönösen fejleszti egymást:
·
a fejlettebb hallási
figyelem segíti a gyermeket abban, hogy saját hangadására is
felfigyeljen és azt igyekezzék a környezetéből hallott hangokhoz
igazítani;
·
az utánzás által kissé
ügyesebbé vált beszédszervek pedig egy lépéssel közelebb viszik a
kivitelezéshez. A tisztább saját hangadás viszont újra visszahat a
hallási figyelemre, az pedig ismét az artikuláció fejlődésére. Így a
gyermek beszédfejlődése egy jó körforgásba kerül.
A beszéd megindulásával és a fejlesztés
útjában álló további nehézségek segítségével lehet a megkésett
beszédfejlődés diagnózisát differenciálni illetve pontosítani.
2. A
DiszlexiA-PREVENCIÓ
A diszlexia
rendezése, reedukációja annál eredményesebb, minél korábban kezdjük meg.
A legideálisabb az, ha a diszlexia-veszélyeztetettséget az
olvasástanítást megelőzően megállapítjuk és a gyermeket
diszlexia-prevencióban részesítjük. Ezzel megakadályozhatjuk:
1.
a helytelen olvasási szokások (homogén gátlások, gyakori
ismételgetés, a hangos olvasás suttogott betűzéssel való megelőzése)
kialakulását
2.
a gyermek motivációjának elvesztését
3.
másodlagos magatartászavarok, neurotikus tünetek (tic nervosa,
enuresis nocturna, encopresis, fejfájás, gyomorfájás, hányinger,
eszméletvesztés, bohóckodás stb.) kialakulását.
A diszlexiások
olvasástanítására a szintetikus, módszer a legmegfelelőbb, amely a
magyar nyelv erősen fonematikus írásrendszerére nagyon jól alkalmazható.
(De még angol nyelvterületen is próbálják a nehezen olvasók esetében a
fonéma-betű megfeleltetéseket tudatosítani.)
1. Fejlesztő
gyakorlatok
A diszlexia
tüneteinél leírt gyengébb képességeket az olvasás tanításával
párhuzamosan fejlesztjük. Ezt a lépést nem tekintjük lezártnak a tanítás
első néhány hete után, hanem az egész terápiás időszakra osztjuk el úgy,
hogy eleinte az óra legnagyobb részét teszi ki, majd fokozatosan
átengedi helyét az olvasás-írásnak, de teljesen nem hagyunk fel vele.
(ábrák)
A fejlesztő
gyakorlatokat nagyon kedvelik a gyerekek, az általam leírt elvek alapján
kreatív pedagógusok igen sokféle készségfejlesztő gyakorlatot dolgoztak
már ki.
Fontosnak tartom,
hogy e téren nem szabad elveszíteni a mértéket, hogy a készségfejlesztés
ne l'art pour l'art történjen.
Olvasást
elsajátítani végül is csak olvasás révén lehet, különösképpen
diszlexia-veszélyeztetetteknek, akik számára - mint már említettük -
annál nehezebb egy feladat, minél inkább telített nyelvi elemekkel.
A fejlesztő
gyakorlatokat 3 fő területen végezzük:
·
téri tájékozódás
·
beszéd
·
ritmusfejlesztés
Nem alkalmazok
külön gyakorlatokat a memória és a figyelem fejlesztésére. A figyelem
bármely tevékenységnek alkotórészét képezi, az emlékezet pedig minden
tanulással kapcsolatos foglalatosságnak. Ha ezeket időtartamban a nagyon
rövid ideig tartó foglalkozási lépésektől a lassan mind hosszabb ideig
tartókig változtatjuk, mindig tekintetbe véve a gyermek figyelmének
tartamát és terjedelmét, ezáltal fejlesztjük a figyelmét. A megtanulandó
anyag apró lépésekben való adásával és sokoldalú begyakorlásával pedig
egyben az emlékezetet is fejlesztjük.
2. A betűk tanítása
Lényeges szerepet
játszik itt a hármas asszociáció kialakítása: a betű alakját (vizuális
emlékkép) nemcsak a hozzá tartozó beszédhanggal (akusztikus emlékkép),
hanem az annak kiejtésre során keletkező proprioceptív
(motoros-kinesztéziás) emlékképpel is kapcsolatba hozzuk. A gyermekek
megfigyelik és utánozzák a tanító artikulációs mozgásait és tudatosítás
céljából meg is fogalmazzák az artikulációs mozgássor elemeit
(hangszalagműködés, a hang képzési helye, módja).
A következő fontos
módszertani lépés, hogy lehetőség szerint igyekszünk csökkenteni a
homogén gátlások kialakulásának lehetőségét azáltal, hogy :
·
az egymáshoz valamilyen
szempontból hasonló betűket egymástól távol tanítjuk,
·
az egymást zavaró betűpár
másodikként sorravett tagjának tanításakor elhagyjuk az első tagot, amíg
az új betű tudása meg nem szilárdult. Ha külön-külön a két betűt már jól
tudja a gyerek, tudatosan egymás mellé állítva differenciáljuk azokat.
Az olvasástanulás
egyes mozzanatait kisebb módszertani lépésekre bontjuk fel. Az újonnan
tanult betűt a gyereknek először csak fel kell ismernie, s csak
valamivel később kell önállóan megneveznie. Ezzel csökkentjük azt a
veszélyt. hogy már a tanulás kezdetén hibákat ejtsenek és azokat később
perszeverálják.
Az összeolvasást is
több lépésben tanítjuk: először kizárólag vokális-konszonáns típusú
szótagokat olvastatunk, azután kizárólag konszonáns-vokális típusúakat.
Ez utóbbi forma sokkal nehezebb, mint az első, ilyenkor ugyanis az elöl
álló konszonáns artikulációs mozgásait - a típushangtól való eltérését-
a rákövetkező vokális determinálja. (Pl. a sí szóban kisebb
labializációval ejtjük, mint a só szóban.) Ezt a distinkciót a gyerekek
a tanító kiejtésének megfigyelése és utánzása útján tanulják meg.
Tekintettel a reverzió veszélyére a kétféle szótagtípust sokáig csak
egymástól elkülönítve gyakoroltatjuk.
A szavak
olvasásának megtanulása szótípusok szerint történik. Szótípusnak az
azonos belső struktúrájú szavakat nevezzük. A gyerekekkel egy adott
szótípus gyakorlásakor szósorozatokat olvastatunk.
Így az analógia
segítségével megtanulják az adott szótípus vizuális analizálását,
illetve a szükséges artikulációs mozgássor koordinálását, a szó
ritmusának reprodukálását. Újabb külföldi vizsgálatok igazolják a
szótípusok szerinti olvastatás helyességét: sok hasonló felépítésű szó
olvasása erős transzferhatást gyakorol a további hasonló szavak
olvasására.
A szótípusok
nehézségi sorrendje az alábbiak szerint alakul:
·
alap szótípusok:
1.
CV-CV
2.
CVC
3.
CV-CVC
4.
CVC-CV
5.
CVC-CVC
6.
CV-CV-CVC
·
ritkább szótípusok:
1.
VC, illetve CV
2.
V-CV
3.
V-CVC
4.
CV-CV-CV
5.
CVCC
6.
VCCV
7.
VCCVC
8.
VC-CVCC stb.
A szavak
olvasásához mindig kapcsolódik jelentésük keresése, hogy ezzel
lefektessük az értő olvasás alapjait.
A 4 és 3 betűs
szavak könnyed olvasása a feltétel, hogy megkezdhessük a mondatok
olvastatását. Eleinte kérdő mondatokat olvastatunk, mert ezek
megválaszolása erősen motiváló hatású.
A szövegolvasásra
akkor térünk át, amikor a gyermekek már jól olvassák és értik a
különálló, egyszerű mondatokat. Eleinte 2-2, majd 3-3, később több
összefüggő mondatból álló szöveget olvastatunk.
A gyerekeket
kérdéseink segítségével vezetjük rá a szövegolvasás technikájára: a
korábbi mondatok információit emlékezetben kell tartani és fel kell
használni a következő mondatok kiegészítéséhez, Így a kontextus
megértéséhez.
3. Az írás tanítása
Az írás tanítása
késleltetett. Megelőzi az íráselemek hosszas gyakorlása nemcsak
egyenként, hanem 2-5 azonos elem összekapcsolt írásával is. A cél az
optimális írásmozgás kialakítása. Az íráselemeket megnevezzük, az
elnevezések segítségével később legtöbb betű alakja lediktálható.
Az írástanítás
során is fontos a homogén gátlás kialakulásának elkerülése éspedig három
szempontból:
1.
ne legyen hasonlóság artikulációs szempontból az éppen olvasni
tanított nyomtatott betű és a az írni tanított betű között.
2.
sem az írott betűk egymásutánjában
3.
sem az írott betűk alakításához szükséges írásmozgásokban (pl. ne
kerüljön egymás után az l, h, b stb. betű.).
Az írásban tanult
betűkkel nagyon hamar betű-szótag-szódiktálást végzünk, a gyerekek
hamarabb tanulnak meg diktálás után írni, mint másolni.
A kezdő írók
másolása ugyanis még más technikával történik, mint a felnőttekké: ők
elsősorban a másolandó szöveg által nyújtott vizuális információkra
támaszkodnak, ami főleg diszlexiások fejlesztésében kevéssé hatásos. A
nagyobb gyerekek és a felnőttek elolvassák a másolandó szöveget, majd
lediktálják maguknak: tehát elsősorban nyelvi feladatokat hajtanak
végre.
3. A DiszlexiA
REEDUKÁCIÓ
Így nevezem a már
diszlexiássá vált gyermekekkel való szakszerű, rehabilitációs
foglalkozást. Nem nevezem kezelésnek, mert a diszlexia nem betegség, sőt
nem is abnormitás. Meg kívánom különböztetni a korrepetálástól, mely a
tananyagnak szokványos módszerekkel történő ismétlése, megerősítése.
Végül a reedukáció szó azt is kifejezi, hogy nem csupán az olvasás-írás
megtanításáról van szó, hanem a nyelvi készség és egyéb készségek
fejlesztéséről és a helyes önértékelés kialakításáról is.
A reedukáció
alapelvei és módszere azonos a prevencióéval. A fejlesztő gyakorlatok
közül rendszeresen foglalkozni kell a téri tájékozódás és a nyelvi
készség fejlesztésével.
A sok betűtévesztés
miatt a betűk nagyobb részét újra kell tanítani. A betűtévesztések
kiküszöbölésének hatékonyságát jelentősen rontja, hogy a gyakorlatok
keretei között ugyan biztosítjuk a homogén gátlás elkerülését, a gyermek
az iskolai munkában mégis rendszeresen találkozik a tévesztett
betűpárokkal.
A betűk
újratanítása is a hármas asszociáció elvének figyelembevételével
történik.
Összeolvasni ezen a
szinten többnyire már tudnak a gyerekek. A szavak olvasása viszont igen
sok gyakoroltatást igényel: diszlexiás gyerekek már az 5 betűs szavakat
is gyakran csak nagyon hosszú gyakorlás után tudják szintetizálni. Ezért
minden reedukációs órán egyenként, hangosan olvastatunk a gyerekekkel
szótípus szerinti szószedetben kb. 60 szót. Szókincsbővítés céljából a
ritkább szavakat értelmeztetjük. A reedukációs óra központi része
valamilyen nyelvi fejlesztési gyakorlat: képek alapján szavak
toldalékolása, összetett szavak alkotása, szinonímakeresés, megkezdett
mondatok befejezése, stb, amely írási vagy olvasási feladathoz
kapcsolódik.
Az óra harmadik
részében szöveget olvastatunk: általában valamilyen egyszerűsített
mesét. Sok szemléltetéssel arra törekszünk, hogy a nyelvileg kevésbé
fejlett gyermekeket is irodalmi élményhez juttassuk. A reedukációs óra
olvasójátékkal zárul.
A munka 3-4 fős
mikrocsoportokban, egyénre szabott differenciálással zajlik. Ennek
érdekében igen sok önálló feladatot kapnak a gyerekek, amelynek célja
elsősorban az analízis-szintézis műveletének gyakoroltatása különböző
nyelvi szinteken. (l: kép-szó egyeztetés, betűből szavak, szótagokból
szavak, szavakból mondatok, mondatokból történet összeállítása.) Ezeket
a feladatokat borítékokban, színes kartoncsíkokra írt formában kapják a
gyerekek, így igen sok manipuláció szükséges a megoldáshoz, ami
konkretizálja és jól motiválja az olvasási tevékenységet.
A reedukációt végző
pedagógusnak igen elfogadónak kell lennie, tudnia kell, hogy a gyerek
sorozatos hibázásai diszlexiájából és nem egyéb okból adódnak
(szándékosság, hanyagság stb.) ezért nem szabad hibáiért szidást,
szemrehányást kapnia.
Ugyanakkor a
pedagógus saját vitalitásával lendületes munkába kell, hogy vonja az
egyébként e téren feltehetően igen rosszul motivált gyermeket.
A kiscsoportoknak
bizonyos pszichoterápiás hatásuk is van: a résztvevők megélik, hogy
problémájuk nem egyedülálló, illetve a fejlesztés során legalább is
egyes részterületeken mindegyikük átélheti az elsőség élményét.
A fentiekben csak
röviden foglaltam össze módszereim lényegét, amelyeknek egyes
összetevőinek helyességét mai kísérletek is igazolják. Klicpera és
Gasteiger-Klicpera: Psichologie der Lese und Schreibschwierigkeiten
(1995. Weinheim) c. kézikönyvükben a diszlexiások szövegértésével
kapcsolatos fejezetben az alábbiakat említik:
1.
A szavak megértése területén: valamely gyermek szövegértésének
legjobb előrejelzője a szókincse. (Adams, 1980.)
2.
A mondatok megértésének területén: az olvasászavarban szenvedő
gyerekek már az olvasástól független helyzetben is nehezebben tudnak két
fogalmat viszonyítás révén nyelvi és gondolati egésszé fűzni. Hasonlóan
nehéz számukra olyan egyszerű kijelentéseket feldolgozni, mint: "Az alma
gyümölcs." (Perfettim 1985.)
A rosszul olvasók mondatmegértése lényegesen javult, amikor a mondatokat
értelmes egységekre tagolva kapták. (Cromer, 1970.)
3.
A több mondatot átfogó szövegszinten a gyengén olvasók nehezebben
értik meg és használják fel a mondaton belüli és a mondatok közötti
információk integrálására szolgáló névmásokat. (Oakhill és Yuill, 1986.)
Ez csak néhány
példa arra, hogy a 40 éves szakmai munka alapján kikristályosodott
módszeremben a fenti - újabban felmerült - problémák megoldására már
módszertani eljárásokat is kidolgoztam.
Hangsúlyozni
szeretném, hogy módszereim - éppen pszichológiai megalapozottságuk révén
- az általános gyógypedagógia keretei közé tartoznak. Mint az eddigi
gyakorlat bizonyítja, a beszédindítás módszere egyként alkalmazható -
bizonyos variációkkal- épértelmű és értelmileg sérült, valamint
autisztikus kisgyermekek esetében. Éppúgy a diszlexia-prevenciós
olvasástanítási módszer is alkalmazható enyhe (sőt alapos átdolgozással
középsúlyos) értelmi fejlődési zavarral küzdő gyermekeknél, diszlexia
veszélyeztetetteknél és teljesen szokványos kezdő olvasóknál, csak a
tanítás tempóját kell a gyermekekhez igazítani. Nem olyan módszerek
tehát, amelyek kifejezetten az igen tehetségesek vagy a sérültek számára
használhatók.

|