Kezdőlap
Diszlexia alapok
Diszlexia frissítő
Otthoni segítség
Iskolai segítség
Mozgásfejlesztés
Fejlesztés
Nyelvtanulás és diszlexia
Diszlexia felnőttkorban
Beszédhiba és diszlexia
Diszlexia és táplálkozás
Diszlexia szakirodalom
Diszlexia Fórum

Dr. Csépe Valéria: Beszédészlelés, szenzoros emlékezet és diszlexia

Vissza | Fel | Tovább

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI 

MTA Doktori Tanács

Budapest

2000

I. A dolgozat témájának bemutatása, problémafelvetés

1. Diszlexia és a nyelvi funkciók

Az elmúlt csaknem két évtizedben a diszlexia egy új, koherens modellje alakult ki, egy olyan modell, amely a fonológiai feldolgozásra, a nyelvi képességek összetett struktúrájára épít. A modell a diszlexia gyakorlatában és kutatásában egyike a legsikeresebbeknek bizonyult, elterjedése különösen az angol nyelvterületen bizonyult rendkívül gyorsnak. Ennek egyik oka többek között, hogy a modell az olvasás súlyos zavarát a fonológiai feldolgozás deficitjére vezeti vissza, ezek a zavarok pedig jól magyarázzák a fejlődési diszlexia egyik leggyakrabban előforduló altípusát, az úgynevezett fonológiai diszlexiát. A fonológiai modell a nyelvi funkciók összetettségéből indul ki és feltételezi, hogy nem a nyelvi feldolgozó rendszer hierarchiájának legfelső szintjei, a szemantika, a szintaxis és a diskurzus problémái azok, amelyek a diszlexiát leginkább meghatározzák.  Sokkal inkább a hierarchia legalsó szintjén található fonológiai modul, a nyelv elemeit alkotó megkülönböztető hangelemek feldolgozása, deficites működése játszik kitűntetett szerepet az olvasás és írás elsajátításának sikertelenségében.

Diszlexiás gyerekeknél a nyelvi feldolgozó rendszer fonológiai moduljának működési zavara a szavak szegmentálásának deficitjét eredményezi, akadályozott az írott szavak felbontása a szavakat alkotó fonológiai összetevőkre. A diszlexiának erre a modelljére általában fonológiai deficit hipotézis néven hivatkozik a szakirodalom. A modell meghatározó eleme az úgynevezett fonológiai tudatosság (phonological awareness), vagy tágabban nyelvi tudatosság (language awareness). Lynette Bradley és Peter Bryant 1983-as sokat idézett, és a fonológiai tudatosság kérdésében meghatározónak számító közleményükben elsőként fogalmazták meg, hogy a fonológiai tudatosság, a beszédhangokkal végzett műveletek képessége oksági viszonyban áll az olvasási képességgel. Egy későbbi vizsgálatban Peter Bryant és munkatársai (1990) megállapították, hogy a rímek iránti érzékenység szorosan összefügg a fonológiai tudatosság fejlődésével, és mindkét képesség alapvetően befolyásolja az olvasás elsajátítását. Margharet Snowling (1980) vizsgálatai szerint a fonológiai tudatosság hiánya az olvasás fejlődését, pontosabban a graféma-fonéma megfeleltetés készség szintű elsajátítását akadályozza, illetve késlelteti.

A fonológiai tudatosság a 90-es évek felfogása szerint gyűjtőfogalom. Goswami (1999) szerint legalább két lényeges szintet kell megkülönböztetnünk a fonológiai tudatosságon belül. A tudatosság fonéma-műveleti szintje, azaz a szavak hangokra bontása az olvasás fejlődési következménye. A szótag-műveleti szint, azaz a szótagok kezdőhangra és rímre történő tördelése, azonban a nyelvi fejlődéssel kialakuló természetes kategória és egyben előjelzése az olvasási képességnek. Maga Goswami legújabb modelljében (Goswami, in press) azt is feltételezi, hogy a műveleti szintet az input és reprezentáció sajátosságai határozzák meg.

A diszlexia anyanyelv-specifikus meghatározóival kapcsolatos kutatások különösen az utóbbi években kaptak nagy lendületet. Egyre inkább elfogadott, hogy a fonológiai tudatosság egyes szintjei nyelvenként eltérően fontosak (Landerl és mtsai, 1997). Ugyanígy meghatározóak lehetnek a nyelvi feldolgozó rendszernek más anyanyelv-specifikus elemei, úgy mint:

· A fonológiai tudatosság szintjeinek a nyelv sajátosságaitól függő eltérő szerepe

· A beszélt nyelv jellemzői

· Az írott nyelv jellemzői

· Az ortográfia mélysége, ortográfiai tudatosság

· A morfológia jellemzői, az úgynevezett morfológiai tudatosság szerepe

Jelen dolgozat a beszélt nyelv jellemzőinek feldolgozásával kapcsolatos magatartási és elektrofiziológiai mutatók komplex vizsgálatának problémáit, megközelítési lehetőségeit, valamint a beszédészlelés agyi korrelátumainak, az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) eltérési negativitás komponensének vizsgálatával nyert eredményeket foglalja össze.

2. Az eltérési negativitás

Az eltérési negativitás (EN) egy olyan hallási eseményhez kötött agyi potenciál (EKP) összetevő, amely egyszerű és összetett hangok, hallási események kicsiny (bár nem kizárólag ilyen) eltéréseivel váltható ki. A beszédészlelésben a kontrasztok megkülönbözetését az eltérések akusztikai/fonetikai eltéréseinek automatikus detektálása jelezheti. Így a fonémával kiváltott EN segítségével információt nyerhetünk a beszédhangok kérgi reprezentációjának állapotára vonatkozóan. Feltételezzük ugyanis, hogy a beszédhangok kontrasztjainak összemérésekor a szenzoros memória tartalmát a fonémák hosszú idejű reprezentációja befolyásolja. Ebben a pontban véleményünk lényegesen eltér Kraus és munkacsoportja véleményétől, akik szerint kizárólag a beszéd akusztikai dimenziói a meghatározóak (Kraus és munkatársai, 1996, 1999) Ennek ellenére egyetértünk abban, hogy a beszédészlelési képességek vizsgálatára a fonéma eltérésekkel kiváltott EN alkalmas, és hogy az EN skalpeloszlási jellegzetességeit az eltérő ingersajátosságok feldolgozásáért felelős eltérő generátorok fogják meghatározni.

            Az EN módszerének alkalmazásához  a klinikai kutatások egyre nagyobb reményeket fűznek, jóllehet a klinikai alkalmazásig még hosszú út vezet (Csépe és Molnár, 1997). Az EN felhasználása az érés és a fejlődési zavarok követésére komoly és többszörösen megalapozott igényként merül fel. Mindehhez azonban módszertanilag támadhatatlan kísérleti eljárásokra van szükség, olyanokra, amelyek a fejlődésben lévő idegrendszeri és képesség-struktúra sajátosságait egyaránt figyelembe veszi.

            Több EN vizsgálat eredményei is arra hívják fel a figyelmet, hogy az EN jellemzői, mint például a feldolgozási idővel korreláló EN-latencia, az éréssel változnak, és ezt komolyan figyelembe kell venni a gyerekekkel végzett EN vizsgálatoknál. Éppen ezért meglepőnek tűnhet Kraus és munkatársainak az a rendkívül következetesen képviselt álláspontja, hogy az szinte változatlan az iskoláskor elérésekor és az iskolai évek során, továbbá ez a stabilitás kiterjed a beszédhang kontrasztok feldolgozására is (Kraus és munkatársai, 1999).

A fejlődési zavarnak tekintett feldolgozási deficit empirikus vizsgálatánál, mint az a korábbiakból eléggé nyilvánvaló, több faktor hatását és interakcióját kell feltételeznünk. A hallási feldolgozásban, ezen belül pedig kiemelten a beszédhangok feldolgozásában a biológiai érés és a környezet fejlődést befolyásoló hatásai gyakran nehezen különíthetők el.  Nem egy kutató véli úgy, hogy rendkívül nehéz, ha egyáltalán lehetséges, a hallási feldolgozó rendszer fiziológiai jellemzőinek változásait elkülöníteni olyan más fejlődési változóktól (észlelés, figyelem, nyelvi képességek), amelyeknek érése önállóan igencsak nehezen vizsgálható. Mégis, saját és más laboratóriumok tapasztalataiból kiindulva úgy véljük, hogy a hallási eseményhez kötött potenciálok EN komponense erre lehetőséget ad. Az EN  vizsgálatával lehetséges a finom akusztikus eltérések feldolgozásában, az éréssel és fejlődéssel összefüggésben bekövetkező változások és zavarok kísérletes vizsgálata, mégpedig függetlenül a figyelem és a viselkedés fejlődésének módosító hatásaitól. Az EN vizsgálatára alkalmazott helyzet ugyanis nem igényli a kísérleti személy figyelmét, sőt az ingereltérések  tudatos észlelését és a kísérletben való részvételnél több együttműködést sem. Az EN kísérleti helyzetben a disztrakció a kísérleti személy életkori sajátosságainak megfelelően alakítható ki, feladathelyzet nincs a részvétel külön erőfeszítést nem igényel.

A beszédészlelés, azaz az input meghatározó jellemzői az olvasás elsajátításában és a fonéma alapú olvasás alkalmazásában rendkívül fontos szerepet töltenek be. Ezen belül a fonémákkal végzett műveletek, így az automatikus, tudatos hozzáférést nem igénylő kontraszt-feldolgozás is a nyelvi reprezentáció és feldolgozás fundamentumát alkotják. Az agyi hálózat érése, a diszkrimináció fejlődése kölcsönhatásban változik, a fejlődő nyelvi rendszer ezekre épít, és az olvasás és írás elsajátításakor ehhez rendeli hozzá a vizuális kódokat. A fonológiai deficit halmozott előfordulása a diszlexiásoknál arra utal, hogy a reprezentáció kialakulatlan vagy elmosódott. Változatlanul eldöntetlen, hogy általános akusztikus deficittel vagy fonéma-specifikus feldolgozási deficittel van-e dolgunk. Ennek szisztematikus vizsgálatát tűztük ki célul a kísérletek megkezdésekor. Az alább felsoroltak mintegy 6 év kutatásainak eredményeit ismertetik. A kísérletsorozatok a fonémakontrasztok feldolgozásának életkori változásait követik, ezen belül kiemelten az érés és fejlődés meghatározónak vélt faktorait; a biológiai érést, a környezeti hatást, a tanulási fejlődést, valamint az érési és fejlődési zavart.

II. Célkitűzések

Kísérleteinkben az eltérő akusztikus kontrasztokkal kiváltott EKP komponens az EN változásait elemeztük. Az EN adatokat magatartási mutatókkal vetettük egybe, továbbá olyan teszt adatokkal, amelyek lehetővé tették a fejlődési mutatók egybevetését és a kísérleti csoportok heterogenitásának minimalizálását. A kísérletek a következő kérdésekre kívántak választ adni:

· Azonos, vagy eltérő-e a beszéd- és nem-beszédhangok EN-nel mérhető automatikus feldolgozása kisiskolás korban?

· Igaz-e a magyar beszédhangok kritikus eltéréseire is (angol nyelvű irodalmi adatokra épülő felfogás), hogy a beszédhangok akusztikus jellemzőinek feldolgozása és ennek neurofiziológiai korrelátumai 6 éves korra fejlettek és nem változnak 8 és 15 éves kor között?

· Befolyásolja-e, és ha igen milyen mértékben az iskolába kerülés a finom kontrasztok eltéréseinek feldolgozását. Amennyiben elfogadjuk, hogy a nyelv hangkészletével való beható foglalkozás egyben diszkriminációs tanulás, feltételezhetjük, hogy az EN-nel mérhető változás beszédhang-specifikus.

· A feldolgozó agyi hálózat érésében bekövetkező korai hatások (koraszülöttek)  módosítják –e a feldolgozási érzékenységet és ha ingen mutat-e eltérést a beszéd-és nem-beszédhangok EN-nel mért automatikus összemérése?

· A fejlődési diszlexia együttjárást mutat-e a finom akusztikus eltérések feldolgozásának általános deficitjével, vagy a deficit elsősorban a beszédhangok eltéréseinek automatikus összemérésében érhető tetten?

· Feltételezzük, hogy a fonológiai diszlexia a beszédkontrasztok összemérésének zavarával jár együtt, ezen belül a mássalhangzó és magánhangzó kontrasztok feldolgozási deficitje eltérést mutat. A kérdés tehát az, hogy ez a zavar a diszlexiára specifikus-e, vagy jellemző a beszédkontrasztok diszkriminációjának megkésett fejlődésére is, azaz az olvasási zavarral nem kísért gyenge fonémadiszkriminációra is?

· Az EN-nel mérhető reprezentációs deficit változik- e az életkorral, vagy a feltehetően biológiai hátterű diszlexiára jellemző EKP eltérés(ek) megmarad(nak)?

· Amennyiben a  feltehetően környezeti hatások következtében kialakult (halmozottan hátrányos helyzet) nyelvi zavarok hátterében reprezentációs deficit áll, az EN-nel mérhető kontraszt-feldolgozási deficit azonos vagy eltérő-e mint a fejlődési diszlexiában?

· Az EN-nel mért kontraszt-feldolgozási deficit együttjárást mutat-e az olvasásban és a helyesírásban megjelenő fonémikus és morfofonémikus hibákkal?

· Az EN együttjárást mutat-e a kontrollált feldolgozást igénylő fonéma-diszkriminációs feladatok eredményeivel?

III. Módszerek

1. Kísérleti és vizsgálati személyek

Hipotéziseink, kérdéseink ellenőrzését a fejlődés és érés meghatározó faktorait, tovább az olvasási nehézség jellemzőit figyelembevételével végeztük. Az egyes szempontok szerint kialakított csoportokban összesen 123 főt vizsgáltunk követéses és csoport-összehasonlítás szerinti elrendezésben. A dolgozatban bemutatott adatok 123 iskoláskorúval (6-14 év) 1994 és 1999 között végzett kísérletekből és vizsgálatokból származnak. A résztvevők toborzása, a kísérletekben és vizsgálatokban való részvétele a pszichológiai és pszichofiziológiai kutatásokra vonatkozó szakmai etikai valamint az adatvédelmi előírásoknak megfelelően történt.

A fejlődés, érés, zavar mint lehetséges változók elkülönített vizsgálatára az egyes szempontok szerint kialakított csoportok a következők voltak:

· Fejlődés és fejlesztés hatása

4 éves követéses vizsgálat azonos módszerrel tanuló kisiskolások csoportjában 1-4. osztályban

· Megzavart biológiai érés hatása

Koraszülöttként világra jött kisiskolások

· Hátrányos környezeti hatások

Halmozottan hátrányos helyzetű kisiskolások

· Fejlődési zavar: fejlődési diszlexia

A diszlexia jellemzői: kisiskolások 10 év alatt

Diszlexia és kompenzálás: 10 év alatti és 10 év feletti diszlexiások

A csoport-összehasonlításokhoz a kontrollcsoportokat nem, életkor és IQ szerint illesztettük, megbízható magyar nyelvre adaptált olvasási kor mutató hiányában a diszlexiások kontroll csoportjait PQ szerint illesztettük.

2. Viselkedéses mutatók

A kísérletek adatainak értékelése szempontjából alapvetőnek tekintett nyelvi funkciók mérésére alkalmazott vizsgálatainkat a felnőtt neuropszichológiai eljárások közül választottuk ki és adaptáltuk (Osmanné Sági Judittal közösen). Ezek a fonéma-párokból álló fonéma diszkriminációs teszt (képzés, zöngésség, magánhangzó), szó és képek azonosítása (akusztikus és vizuális változat). A diszlexiások olvasási alapképességeinek vizsgálatára az EU COST A8 munkacsoportban közösen kifejlesztett vizsgálóeljárást alkalmaztuk (szám-szavak, funkciószavak, tartalmas szavak, értelmetlen szavak).  A diszlexiások, koraszülöttek és hátrányos helyzetűek csoportjában elvégzett kiegészítő vizsgálatok: észlelési funkciók, szenzomotoros képességek, IQ voltak. Valamennyi kísérleti személlyel kezességi vizsgálatot és hallásküszöb mérést végeztünk.

3. EN vizsgálatok

            A dolgozatban ismertetésre kerülő valamennyi EN-kísérlet ugyanazokat a paramétereket alkalmazta. Az ingeranyag kiválasztásánál azt az elvet követtük, hogy a tiszta hangok finom eltérésein kívül olyan beszédhang kontrasztok összeméréséről is képet kaphassunk, amelyek a beszédészlelés fejlődéspszichológiai adatai illetve a logopédiai tapasztalatok szerint több fázisban változnak, illetve a nyelvi fejlődés zavaraival gyakran együtt járnak.

            Az egyes kísérleti ülésekben sorozatokban adott hangokat alkalmaztunk. Egy-egy kísérlet kilenc ingerlési blokkból épült fel. Minden második, szükség esetén minden egyes blokk között rövid szünetet tartottunk. Az egyes kísérleti blokkokon belül adott, eltérő hangingerek sorozatának szerkezetét az úgynevezett „kakukktojás” (oddball) paradigma szabályai szerint alakítottuk ki. A „kakukktojás” kísérleti elrendezés azt jelentette, hogy a gyakran adott azonos ingerek sorozatán belül kisebb gyakorisággal eltérő paraméterű ingerek jelentek meg. A kísérleti személyeknek a hangingerre figyelmet nem kellet fordítaniuk, az ingerekkel kapcsolatos feladatuk nem volt, azaz az EN optimális kiváltására alkalmas passzív „kakukktojás” paradigmát alkalmaztuk. A kísérleti személyek éberségi szintjének fenntartására és figyelemelterelésként hang nélkül videóról lejátszott színes rajzfilmeket alkalmaztunk.

            A kísérleti blokkok három ingertípust képviseltek, az egyes blokkokban egyféle ingerkategóriát, tiszta hangokat, magánhangzókat, illetve mássalhangzóval kezdődő szótagokat alkalmaztunk. A gyakori inger, a standard előfordulási gyakorisága 70%, a két ritkábban adott eltérő inger, a deviáns megjelenési valószínűsége a blokkon belül 15-15 % volt. Az egyes blokkokban a hangingerek sorrendje véletlenszerű volt  Az egyes kísérleti ülésekben a három ingertípusba tartozó blokkokat random sorrendben adtuk. A hangingereket TDH 49 típusú fejhallgatón keresztül monaurálisan (jobb oldal) adtuk. Az elektrofiziológiai jelek elvezetése során a kísérleti személyek hangszigetelt és elektromosan árnyékolt  szobában foglaltak helyet.

Az ingeradás és –vezérlés, valamint a bioelektromos jelek rögzítése számítógéppel (486-os, illetve Pentium) történt. A hajas fejbőrről elvezetett bioelektromos jelek erősítésére Neuroscan gyártmányú 32 csatornás Synamp típusú erősítőt használtunk. A mintavételezés a SCAN 3.0 verziójú  Neuroscan softver-csomag, az ingeradás a STIM 2.0 program alkalmazásával történt. A bioelektromos jelek elvezetésére a hajas fejbőrre ragasztott elektródákat használtunk. Az egyes kísérletekben 16-26 elektródát használtunk. A valamennyi kísérletben azonos  elvezetések az Fz, Cz, Pz, F3, F4, C3, C4, T3, T4, T5, T6, P3 és P4 elektródák  voltak. A számítógépen rögzített jelek feldolgozását a kísérleteket követően (offl-line) a Neuroscan szoftver-csomag feldolgozó alprogramjának segítségével, valamint az intézeti fejlesztésben kialakított ERP2.2. program felhasználásával végeztük.

IV. Eredmények

1. Az eredmények összefoglalása

A fejlődési diszlexia jellemzőjének, sőt igen gyakran egyik okának tartott általános valamint beszéd-specifikus feldolgozási deficit vizsgálatára olyan kísérleti paradigmát alakítottunk ki, amellyel a tiszta hangok, valamint a beszédhangok jellemző kontrasztjainak finom feldolgozásában bekövetkező változások követhetők. Mivel a fejlődési diszlexiával összefüggésben az olvasási, írási, helyesírási problémák leggyakrabban a kisiskolás korban vetődnek fel először, szisztematikus pszichofiziológiai vizsgálataink elsősorban erre a korosztályra koncentráltak. A fejlődési diszlexiára jellemző szenzoros és perceptuális eltérések vizsgálatában figyelembe kellet vennünk, hogy egy még érésben, fejlődében, és az iskolába kerüléssel fejlesztés alatt álló képességek rendszerével van dolgunk. A feldolgozási funkciók változását illetve ezzel szoros összefüggésben alakuló agyi reprezentációk változását egyaránt figyelembe kellett vennünk a minta és a módszerek kiválasztásánál. A vizsgálatok megkezdésekor nem álltak rendelkezésünkre olyan irodalmi adatok, amelyek az általunk alkalmazott korrelátumok, a hallási EKP válaszok normál fejlődésének jellemzőit egyértelműen feltárták volna. A dolgozatban bemutatott vizsgálatokat a 123 főből álló mintán elvégezve eredményeink röviden a felvetett hipotézisek sorrendjében a következők:

· A beszéd- és a tiszta hangok eltéréseinek EN-nel mérhető automatikus feldolgozása kisiskolás korban nem azonos.

· A magyar beszédhangok kritikus eltéréseire vonatkozóan nem állja meg helyét az az elképzelés (angol nyelvű irodalmi adatokra épülő felfogás), hogy a beszédhangok akusztikus jellemzőinek feldolgozása és ennek neurofiziológiai korrelátumai 6 éves korra fejlettek és nem változnak 8 és 15 éves kor között.

· Az iskolába kerülés a finom kontrasztok eltéréseinek feldolgozását befolyásolja, a nyelv hangkészletével való beható foglalkozás diszkriminációs tanulás funkciójú, az EN-nel mérhető változás ugrásszerű és beszédhang-specifikus.

· A feldolgozó agyi hálózat érésében bekövetkező korai hatások (koraszülöttek) módosítják a feldolgozási érzékenységet és ez az érzékenységváltozás beszédhang-specifikus.

·A fejlődési diszlexiát nem a finom akusztikus eltérések feldolgozásának általános deficitje, hanem a beszédhangok eltéréseinek automatikus összemérésének deficitje jellemzi.

· A fonológiai diszlexia a beszédkontrasztok összemérésének zavarával jár együtt, ezen belül a mássalhangzó és magánhangzó kontrasztok feldolgozási deficitje eltérést mutat. Ez a zavar a diszlexiára specifikus-e, és nem jellemző a megkésett fejlődés azon formáira, ahol az olvasási zavart nem kíséri gyenge fonémadiszkrimináció.

·Az EN-nel mérhető reprezentációs deficit változik az életkorral, a mássalhangzók automatikus feldolgozásának deficitje, továbbá a diszlexiára jellemző EN-mintázat megmarad.

· A  feltehetően környezeti hatások következtében kialakult (halmozottan hátrányos helyzet) nyelvi zavarok hátterében reprezentációs deficit áll, az EN-nel mérhető kontraszt-feldolgozási deficit hasonló a fejlődési diszlexiához.

·Az EN-nel mért kontraszt-feldolgozási deficit együttjárást mutat az olvasásban és a helyesírásban megjelenő fonémikus és morfofonémikus hibákkal.

·Az EN regisztrálhatósága korrelál a kontrollált feldolgozást igénylő fonéma-diszkriminációs feladatok eredményeivel.

2. Az eredmények részletezve:

·A normál fejlődést jellemző EKP változások

            A tiszta hanggal  és az egyes beszédhang kategóriák eltéréseivel kiváltott EKP összetevő, az EN már  az iskolába kerüléskor,  tehát 6 és 7 éves kor között jellegzetes variációkat mutat. Mint azt a négy éves követéses vizsgálat eredményei igazolták, a tiszta hang frekvencia-eltérésével és beszédhang kontrasztokkal kiváltott EN  egyes paraméterei már az 1. osztályban is eltéréseket mutat. Ez az eltérés az első négy iskolai év során egyre kifejezettebbé válik. Az EN változásában bekövetkező lényeges változások az EN csúcslatenciájának, csúcs-amplitúdójának és eloszlásának változásaiban figyelhetők meg leginkább. A 6-7 éves korosztályra jellemző az igen nagy amplitúdójú és relatív szimmetriát mutató EN. Az EN relatív szimmetriája valamennyi alkalmazott eltérés-típus esetében megfigyelhető. Az egy évvel később mért válaszokon azonban már lényeges eltérések fedezhetők fel.

A négy éves követéses vizsgálat EN és fonéma diszkriminációs teljesítményeinek finom elemzése egyértelműen azt igazolta, hogy

· az  EN 6 éves korra abban az ételemben tekinthető érettnek, hogy a tiszta hangok és a magyar nyelv jellemző beszédhang kontrasztjaival kiváltható.

· az EN stabil, de jellemzőiben nem azonos a felnőtt EN-nel

· az EN latenciája 6 és 10 éves kor között folyamatosan rövidül

· az EN amplitúdója többszöröse a felnőtt EN-nek, az amplitúdó csökkenése 10 éves korban még nem fejeződik be

· az eltérő ingertípusok feldolgozása nem azonos, a tiszta hanggal kiváltott EN kevésbé változik, mint a beszédhang kontraszttal kiváltott EN komponens

· az iskolába kerülés – és feltehetően az olvasás/írás elsajátításával összefüggő intenzív fonéma diszkriminációs tréning - az EN paramétereinek ugrásszerű változásaiban nyilvánul meg

· az első és második iskolaévben mérhető EN változások beszédhang-specifikusak

· a beszédhang eltéréssel kiváltott EN a normál fejlődésű csoportban a fonéma diszkriminációs teljesítménnyel korrelál.

·A megzavart érés jellemzői

Adataink egyértelműen arra utalnak, hogy

·a megzavart biológiai érés a kérgi reprezentáció kialakulásának zavarát eredményezi.

· a reprezentációs zavar a beszédkontrasztok feldolgozási deficitjéhez vezet, amely a magasabb szintű nyelvi funkciók kialakulását késlelteti, illetve megzavarja

· az EN anomáliái  főként a mássalhangzók finom eltéréseinek feldolgozási deficitjét jelzik

· a fonéma feldolgozási deficitet mutató gyerekek mindegyikénél előfordult az olvasási és írásképesség zavara, illetve súlyos tanulási zavar is

·A környezet hatása a reprezentációra

A kedvezőtlen környezet a vizsgált esetben többféle tényezőt foglal magában. vonatkozhat a szülői kommunikáció szegényességére, a nyelvi környezetnek az anyanyelv általános prototípusaitól való eltérésére, továbbá a beszédelsajátítás feedback mechanizmusait befolyásoló érzékszervi károsodásokra. Ez utóbbi szoros összefüggésben lehet azzal, hogy az alacsony szociokultúrális helyzet nem biztosít megfelelő hátteret az egészséges fiziológiai és pszichológiai fejlődésnek.  A viselkedéses mutatók és az EN eredmények szerint

· a környezti hatásnak tulajdonítható reprezentációs zavar EN korrelátuma azonos a „biológiai” eredetűével

· EN hiányával illetve aspecifikus eloszlásával összefüggésbe hozható zavart fonémareprezentáció szoros összefüggést mutat a korai nyelvfejlődési zavarokkal

· az EN halmozott hiánya, az alacsony fonémadiszkriminációs teljesítmény, alacsony verbális intelligencia és olvasási teljesítmény a nyelvi feldolgozó rendszer valamennyi szintjének zavarára utal.

A diszlexia EN jellemzői

A diszlexiások csoportjaira jellemző EN-típusok a kontrollal való összehasonlításban jellegzetes változást mutattak, azaz

· a mássalhangzókkal kiváltott EN deficitje a diszlexiásokra jellemző, függetlenül attól, hogy milyen okokat feltételezünk a diszlexia kialakulásában

· a magánhangzókkal kiváltott EN hiány súlyos diszlexia eseteiben figyelhető meg

· az EN anomáliáinak halmozott előfordulása korrelál a diszlexia súlyosságával

· a vizsgált mássalhangzók képzés helye szerint eltérése a legsérülékenyebb fonémakontraszt

· a mássalhangzókontrasztok feldolgozási deficitje a kompenzáló diszlexiásoknál is megmarad

· a fejlődési diszlexiára jellemző fonémareprezentációs deficit 10 éves kor felett sem tűnik el

· ha elvezethető az EN, eloszlási lateralizácója  gyenge vagy inverz

· a fonéma-kontrasztokkal kiváltott EN, különösen pedig a spektrotemporális eltérést reprezentáló képzés helye szerinti EN differenciálisan érzékeny mutatója a diszlexiára jellemző reprezentációs zavarnak

V. Összefoglalás és kitekintés

A disszertációban bemutatott eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a nyelvi fejlődés pszichofiziológiai vizsgálatában biztonságot nyújtó kapaszkodót a pszichológia hagyományos módszertani repertoárjába tartozó magatartási vizsgálatok adhatnak. Eredményeink egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nyelvi reprezentáció, szorosabban a fonémareprezentáció fejlődése, interakcióban a nyelvi feldolgozás magasabb szintjeivel, a kisiskolás korban sem fejeződik be. A nyelvi feldolgozásra specializálódott vagy éppen tovább specializálódó területek érése ebben az életkorban még nem fejeződött be, a fejlődési és a fejlesztési tanulás (developmental and trained learning) a szerkezet és funkció további differenciálódását eredményezi. Éppen ezért nem árt bizonyos óvatossággal következtetéseket levonnunk a nyelvi funkciók és az agyi területek működésének interakciójára, illetve az oly gyakran célul kitűzött okok feltárására vonatkozóan, hiszen az alkalmazott elektrofiziológiai módszerek korrelatív típusúak.

A diszlexiára jellemző eltérések, illetve a diszlexia okainak feltárására számos tudományterület törekszik, mégpedig egyre inkább úgy, hogy egymás eredményeit értse, figyelembe vegye és felhasználja. A nyelvi deficittel foglalkozó kísérleti és kognitív pszichológia, neuropszichológia, pszicholingvisztika egyre inkább befogadó az agykutatási, ezen belül pedig a fejlődés-pszichofiziológiai eredmények iránt. Éppen ezért egyre nagyobb azoknak a kutatóknak a felelőssége, akik agykutatási adataikkal a tudományos megismeréshez járulnak hozzá, illetve ezekre támaszkodva új differenciáldiagnosztikai eljárásokat, intervenciós és re-edukációs tréning programokat fejlesztenek.

Az utóbbi években egyre több olyan EN adat kerül publikálásra, amely azt mutatja, hogy ez a komponens érzékenysége és alkalmazási feltételei (passzív helyzet, viszonylagos figyelem-függetlenség, minimális együttműködési igény) miatt a klinikai gyakorlatban is érdeklődésre számíthat Az EN valódi klinikai alkalmazásához felnőtteken is még sok mindent kell tisztázni az alapkutatásnak az EN-típusok megbízhatóságával, reprodukálhatóságával kapcsolatban. Ez fokozottan igaz a gyerek vizsgálatokra, ahol érés, fejlődés, tanulás hatásait és ezek zavarait együtt kell kezelni. Nem mindegy tehát, hogy ezekről mit tudunk, sőt az sem mindegy, hogy a feltételezett deficit természetéről mit tudunk.

            Már a fonémareprezentáció és a diszlexia összefüggéseinél is utaltunk a nyelvek ortográfiai mélységének, vagy más néven a transzparenciának a fontosságára. A nyelvi reprezentáció deficitje ugyanis másként és más szakaszban fontos az olvasás és helyesírás elsajátításakor a különböző nyelvekben. Saját vizsgálataink, illetve valamennyi nem-angol európai nyelvről közölt adatok alapján úgy tűnik, hogy a diszlexia mutatói a transzparens nyelvekben mások, a  metalingvisztikai képességeknek nem ugyanazok a szintjei fontosak az olvasás elsajátításában, mint az angolban. A nemzetközi szakmai köztudatban az angol olvasási modellek az uralkodóak, ezek azonban nem igazán működnek a transzparens nyelvek esetében. Bár az egységes, valamennyi alfabetikus nyelvre érvényes olvasási modell ugyan még várat magára, az angol nyelvből kiinduló olvasási modellek hegemóniája megszűnőben van. Reményeink szerint ehhez és a diszlexia megértéséhez is közelebb vihet az az újszerű megközelítés, amelyet a bemutatott eredményeken keresztül a kognitív pszichológia, fejlődés-neuropszichológia és fejlődés-pszichofiziológia módszereit egyaránt alkalmazó kutatásaink is képviselnek.

            Jelenlegi kutatásaink a fonológiai modul, a munkaemlékezet és a magasabb feldolgozási szintek kapcsolatára koncentrálnak.  Legújabb kutatásainknak az a célja, hogy az eseményhez kötött agyi potenciálok módszerében rejlő előnyöket, nevezetesen a feldolgozás szakaszainak és jellemzőinek finom idői felbontását a fejlődés-pszichofiziológia hazánkban előzmények nélküli területén kamatoztassa. Ez a diszlexia kutatásában a normál és zavart fejlődésre jellemző nyelvi zavarok pontosabb megismerését valamint a nyelvi funkciók agyi reprezentációjának feltérképezését teheti lehetővé.

Irodalmi hivatkozások

Bradley, L. & Bryant, P.E. Categorising sounds and learning to read: A causal connection. Nature, 1983, 310, 419-421.

Bryant, P., Maclean, M., Bradley, L., Crossland, J. (1990) Rhyme, alliteration, phoneme detection and learning to read. Developmental Psychology, 26, 429-438.

Csépe, V. and Molnár M. Towards the possible clinical application of the mismatch negativity component. Audiology and Neuro-Otology, 1997, 2, 354-369.

Csépe, V., Osman-Sági, J., Molnár, M. Similarities and differences of deficient phoneme processing in aphasia and diszlexia. In Stalberg, E.V., De Weerd, A.W., Zidar, J. (Eds) Clinical Neurophysiology, Monduzzi Editore, Bologna, 1998, 549-555.

Goswami, U. Phonological development and reading by analogy: Epilinguistic and metalinguistic issues. In J. Oakhill and R. Beard (Eds.), Reading development and the teaching of reading: A psychological perspective , Cambridge University Press 1999, 174-200.

Goswami, U. Phonological Representations, Reading Development and Diszlexia:

Towards a Cross-Linguistic Theoretical Framework, Cognitive Neuropsychology, in press

Kraus N., Koch D.B., McGee T.J., Nicol T.G., Cunnigham J.: Speech-sound discrimunation in school-age children: psychophysiological and neurophysiologic measures. J Speech lang Hear Res 1999 42(5): 1042-1060.

Kraus N., McGee T.J., Carrell T.D., Zecker S.G., Nicol T.G., Koch D.B.: Auditory neurophysiologic responses and discrimination deficits in children with learning problems. Science 1996 27395277): 971-973.

Landerl, K., Wimmer, H., Frith, U. (1997) The impact of orthographic consistency on diszlexia : A German-English comparison. Cognition, 63, 315-334.

Snowling, M.J. The development of grapheme-phoneme correspondence in normal and diszlexic readers. Journal of Experimental Child Psychology,1980,  29, 294-305.

A disszertáció témájában megjelent közlemények

Csépe V., Molnár M.: Towards the clinical application of the mismatch negativity. Audiology and Neuro-Otology, 1997, (2) 354-369.

Csépe V., Osman-Sági J., Molnár M., : Simulitarities and differences of deficient phoneme Processing in aphasia and diszlexia. In: Stalberg, E. De Weerd, A.W., Zidar, J. (eds): Clinical Neurophysiology, Monduzzi Ed, 1998; 549-555.

Csépe V., Osman-Sági J., Molnár M.: Simulitarities and differences of deficient phoneme Processing in aphasia and diszlexia. Electroencephalography and Clinical Neurophysiology, 1998; (106) 36.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: Auditory temporal and phoneme contrast processing: Do ERPs help to understand diszlexia? International Journal of Psychophysiology, 1998, (1-2) 73.

Nogai, T., Hirata, Y., Kobayashi, T., Kuriki, S. and Csépe, V. Neuromagnetic responses related to omission of the second sound in triplet of speech sounds. Japanese Journal of Medical Electronics and Biological

Engineering (JJME),  1998, 36, 2, 33-40.

Csépe, V. , Gyurkócza, E.E. and Osman-Sági, J.: Normal and disturbed phoneme perception as reflected by the mismatch negativity: do event-related

potentials help to understand diszlexia? Pathophysiology, 1998,5; 202.

Csépe, V. , Gyurkócza, E.E. and Osman-Sági, J.: Auditory temporal and phoneme contrast processing: do ERPs help to understand diszlexia? International Journal of Psychophysiology, 1998, 30; 73.

Gyurkócza, E.E. and Csépe, V. : Maturational changes of MMN to speech sound in young school-children, Proceedings of the 6th International Evoked Potential Symposium, Okazaki,1998, 282.

Csépe, V. (1999) Auditory coding deficit in diszlexia. In: T Reinelt and G. Gerber (eds) Trends in Diszlexia, Universitätsverlag, Wien, 145-147.

Csépe, V., Martos, F.J. Reinelt, T. (1999) Development of a computer program for research, testing and treatment of diszlexia. In: T Reinelt and G. Gerber (eds) Trends in Diszlexia, Universitätsverlag, Wien, 140-144.

Csépe, V. and Licht, R. (1999) Brain electrical activity and diszlexia. In: U. Goswami (ed) Phonology and Diszlexia. Proceedings of the Diszlexia Conference, Cambridge, 12-14.

Csépe V.: Diszlexia a kutatásban és a gyakorlatban – Quo vadis Európa? Gyógypedagógiai Szemle, megjelenés alatt

Csépe V.: Abnormal mismatch negativity to phonetic deviations in developmental diszlexia. Developmental Neuropsychology, megjelenés alatt

Csépe V.: Az olvasás és írásképesség zavarai In: Illyés. S (szerk) Gyógypedagógiai alapismeretek, Tankönyvkiadó, megjelenés alatt

A disszertáció témájában tartott kongresszusi előadások

Csépe V.: Open questions about the neural mechanism of Syllable discrimination. COST A8 Workshop, Paris 1996.

Csépe V., Osman-Sági J., Molnár M.: Automatic and controlled processing of phonetic Contrast in young schoolchildren: Comparison of MMN and CNV. 8th Word Congress of IOP, Tampere 1996.

Csépe V.: Psychophysiological correlates of cortical reorganization in speech comprehension recovery. Workshop on Functional Organisation of the auditory cortex ,Münster 1997.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: Phoneme contrast sensitivity in young school-children. European Conference of Psychophysiology, Konstanz 1997.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: Maturational changes of phoneme processing: An ERP study. EFPA Conference, Dublin 1997.

Csépe V.: Mismatch negativity in diszlexics. COST A8 Workshop, Budapest 1997.

Csépe V.: ERP correlates of phoneme awareness in diszlexics Andage matced controls. COST A8 Expert Meeting, Barcelona 1997.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: Auditory temporal and phoneme contrast processing: Do ERPs help to understand diszlexia? III. International Congress of Pathophysiology, Lahti 1998.

Csépe V., Osman-Sági J., Molnár M.: Similarities and differences of deficient phoneme Processing in aphasia and diszlexia. 9th European Congress of Clinical Neurophysiology, Ljubjana 1998.

Csépe V.: Towards the application of a useful negative component: What does Mismatch Negativity match? Nordic Congress on Clilnical Neurophysiology, Turku 1998.

Csépe V., Osman-Sági J., Molnár M.: Automatic and controlled processing of phonetic contrast: comparison of MMN and CNV in young schoolchildren. 12th International Conference on Event-Related Potentials, Boston 1998.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: Auditory temporal and phoneme contrast processing in diszlexia. 9th Word Congress of Psychophysiology, Taaaormina 1998

Csépe V., Szűcs D., Gyurkócza E.: Coding and decoding deficits in diszlexia. COST A8 Workshop, Bécs 1998.

Gyurkócza E., Csépe V.: Maturational changes of MMN to speech sounds in young school-children. 6th International Evoked Potentials Symposium, Okazaki 1998.

Csépe V.: Phonological assesment and reading acquisition: A twin study. Early Cognition and Learning Disorders/ COST A8 International Summer School, Jyväskylä 1998.

Szűcs D., Csépe V., Süle J.: Reproducibility of the MMN. Early Cognition and Learning Disorders, COST A8 International Summer School, Jyväskylä 1998

.

Csépe V., Gyurkócza E.: Normal and distributed phoneme perception: Mismatch negativity in diszlexia. 1st International Workshop on Mismatch Negativity and its Clinical Applications, Helsinki 1998.

Csépe V.: Diszlexia a kutatásban és gyakorlatban. Palotás Gábor Emlékülés, Budapest 1998.

Gyurkócza E., Csépe V.: Fonématudatosság és az eltérési negativitás fejlődése. Magyar Idegtudományi Társaság V. Konferenciája, Debrecen 1998.

Csépe V., Gyurkócza E., Osman-Sági J.: A beszédészlelés és a nyelvi tudatosság összefüggéseinek vizsgálata fejlődési diszlexiás gyerekeknél. Magyar Pszichológiai Társaság XIII. Nagygyűlése, Pécs 1998.

Gyurkócza E., Csépe V., Osman-Sági J.: A fonémakontraszttal kiváltott eltérési negativitás (EN) változásai kisiskolásoknál. Magyar Pszichológiai Társaság XIII. Nagygyűlése, Pécs 1998.

Süle J., Szűcs D., Csépe V.: Az eltérési negativitás reprodukálhatóságának vizsgálata eltérő akusztikus paraméterek alkalmazásánál. Magyar Pszichológiai Társaság XIII. Nagygyűlése, Pécs 1998.

Csépe, V. and Licht, R. Brain electrical activity and diszlexia, EU  Diszlexia Conference, Cambridge, 1999

Csépe V.: Nyelvi képességek és az agy fejlődése: A diszlexia-kutatás tyúk/tojás problémája, Debreceni Pszichológus Napok, Debrecen, 1999

Csépe V. Az olvasástanulás és a diszlexia pszichológiai kérdései, Diszlexiás Gyermekekért Egyesület Konferenciája, Budapest, 1999

Csépe V. Milyen is a diszlexiás gyerek? - Új kutatási eredmények a

pszichológiában és a kognitív idegtudományokban, Magyar Foniátriai Társaság Kongresszusa, Budapest, 1999

Csépe, V. Olvasás-, írás- és helyesírás-zavarokról interdiszciplináris megközelítésben, Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének XXVII. Országos Szakmai Konferenciája , Szolnok, 1999

Vissza | Fel | Tovább