|
|
Tatár Jánosné
A Meixner - módszer gyakorlati alkalmazása
Arra vállalkoztam,
hogy bemutassam a Meixner – féle diszlexia prevenciós olvasástanítási
módszert.
Gyógypedagógus vagyok és tizenkettedik éve tanítok ezzel a módszerrel.
1995-ben vettem részt egy továbbképzésen, ahol magától Meixner Ildikótól
tanultam meg azt, mi jellemző a diszlexiás gyermekre és azt, hogy miért
tudom ezt a módszert alkalmazni a tanulásban akadályozott gyermekeknél
is. Miért is? Mert játékos, tevékenykedtető, színes és érdekes. A
gyermeki világhoz, pedig a játék áll legközelebb.Rendkívül felemelő
számomra örömhöz, sikeélményhez juttatni a gyerekeket.
A diszlexia elnevezés használatos az olvasás elsajátításának
zavarára, de már maga a szó is sokkal szélesebb fogalomra utal. A
kifejezés ugyanis két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely
nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis"
szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a
szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a
diszlexia ennél még összetettebb jelenség.
A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó
intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeséget
jelent.
Átlagosan intelligens gyermekek veleszületett vagy korai
gyermekkorban szerzett képtelensége arra, hogy az olvasást és írást a
szokott módon elsajátítsák.
Meixner Ildikó szerint: „ A diszlexia viszonyfogalom: a gyermek, a
vele szemben jogosan támasztott igények ellenére lényegesen elmarad az
olvasás – írás megtanulásában. – Ez, azt is jelenti, hogy neki sokkalta
több időre és gyakorlási anyagra van szüksége, mint egy átlagosan olvasó
gyereknek.”
A diszlexia okai megkésett idegrendszeri fejlődésre, illetve
genetikai okokra, kromoszóma rendellenességre is visszavezethetők. A
megkésett idegrendszeri fejlődés következménye a mozgáskoordináció, a
figyelem, téri tájékozódás, beszédfejlődés zavara lesz. A közelmúltban
részt vettem a Primitív reflexek hatása a tanulási nehézség
kialakulására című előadáson, ahol Zweegmann - Kocsis Magda Hollandiában
élő mozgásterapeuta, szemléletesen bizonyította, hogy a diszlexia oka
lehet a primitív reflexek perzisztálódása, /megmaradása/ is.
A diszlexia főbb tünetei:
Óvodásoknál:
Mozgás területén:
A nagy- és finommozgás koordinációjának zavara vagy
fejletlensége általában már az óvodáskorban feltűnik. A
finommozgások fejlődésének egyik legdöntőbb szakasza a hatéves
kor körüli időszak.
Jellemző:
-
a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy-és
finommozgások,
-
az egyensúly-érzékelés zavara és a bizonytalan testséma.
A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud
felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat.
Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan
végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik.
-
gyenge ritmusérzék
Irány és tájékozódás területén:
-
A téri tájékozódásban a saját test a kiindulópont, a
gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi
lehetővé a fent–lent, jobb–bal irányok megkülönböztetését.
Amennyiben ebben zavar keletkezik, nemcsak az olvasásban és
írásban léphetnek fel problémák, hanem a számolási műveletek
elsajátítása is nehézségekbe ütközhet.
-
bizonytalan testséma: a gyerek nem tájékozódik
megfelelően a saját testén. Nem tudja, milyen az, ha a bal
lábát keresztbe teszi a jobb lába fölött. Hátát nem tudja
homorítani-domborítani stb. Gyakori a kéz görcsössége, nem
megfelelő tartása, a szabálytalan ceruzafogás.
Beszéd területén:
-
Megkésett, akadályozott beszédfejlődés, elmosódott
artikuláció, zöngétlenítés, szegényes, szűkös szókincs,
beszédészlelés és beszédmegértés zavara is jellemző.
Általános iskolában:
Az óvodáskorban tapasztalt nagy - és finommotorika, ritmusérzék
fejletlenség, térbeni tájékozódás bizonytalansága, beszédzavar
mellett jelentkeznek azok a konkrét akadályok, amelyek tanulási
nehézséget jelentenek a gyerekek számára.
Olvasásban:
-
Nehezen alakulnak ki a hang és betű közötti asszociációk,
ezért gyakoriak a betűtévesztések, melyek főként a vizuális vagy
fonetikai hasonlóság alapján jönnek létre. (f-t, a-e, f-v, k-g)
-
Nehezen tanulják meg a betűk összeolvasását.
-
Felcserélik a betűk sorrendjét, illetve az olvasás irányát:
(le-el)
-
Betűket és szótagokat hagynak ki illetve toldanak be
-
Folyamatos olvasáskor, gyakran hibásan és lassan olvasnak,
más ragokat olvasnak a szó végére
-
Komoly zavarok vannak az olvasott szöveg megértésében.
Írásban:
Az írászavar tünetei közel azonosak az olvasásban
tapasztaltakkal. Nehezen tájékozódnak a vonalközben, rossz a
kézügyességük, helytelen a ceruzafogásuk, görcsös, darabos a
vonalvezetésük.
Tanulásban akadályozott tanulóink ugyan nem diszlexiások, de
náluk a diszlexia veszélyeztető tényezők halmozottan fordulnak elő.
Szinte mindegyikükre jellemző a nagymozgások koordinálatlansága,
motoros ügyetlenség, szegényes, szűkös szókincs, hibás beszéd,
térbeni, időbeni tájékozódás fejletlensége, érzékelési apparátus
zavarai, figyelemzavar, hiperaktivitással, absztrahálási képesség
elégtelensége, feladattudat-gyengeség.
A diszlexia - prevenciós-és diszlexia - reedukációs terápia, és
a diszlexia- prevenciós olvasástanítás bevezetése hazánkban Meixner
Ildikó nevéhez kapcsolódik.
A terápia legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az
olvasás - és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv
felébresztése, majd ezek alapján az olvasás tanítása.
Az adaptációs időszak hosszú, két hónapig az óra nagy részét a
játékos képességfejlesztés teszi ki, majd a betűtanítás következik.
A játékos, tevékenykedtető készségfejlesztés azonban végigkíséri az
egész olvasás és írástanítást.
A Meixner –módszer alapelvei:
-
Alaposan előkészíti az olvasás-írástanítást, az olvasástechnikai
készségek alapos kidolgozása jellemzi.
-
A betűtanításban fokozatosan, kis lépések szerint halad.
-
Szótagoló, szintetikus módszer, és ez nagyon fontos a későbbi
helyesírás fejlesztésénél.
-
Alapja a hangoztatás és a fonémahallás fejlesztésére épülő
betűtanítás, azaz a hármas asszociáció (látom – hallom - mondom),
minél tökéletesebb kialakítására törekszik.
-
Megelőzi a homogén gátlás kialakulását – az alakilag,
fonetikailag hasonló betűket időben távol javasolja tanítani.
-
Intenzíven fejleszti a tanulók aktív és passzív szókincsét.
-
Sok mozgatható, manipulálható eszközt tartalmaz.
A terápia két fő részből áll: a képesség-, készségfejlesztésből, és
az olvasástanításból.
Képességfejlesztés
Ahhoz, hogy a tanulási nehézséggel küzdő kisgyerek meg tudja állni a
helyét az iskolában, meg kell alapozni az alapkészségeit, sok-sok
játékos, fejlesztő gyakorlattal.
Szinte minden diszlexiás kisgyerekre jellemző a téri tájékozódás
zavara, ezért mindennap gyakoroljuk a tájékozódást: az irányokat síkban,
színes kis képeken, a térbeni helyzeteket, térben, játékos mozgással
kísérve.
Ugyanilyen fontos a kommunikáció, a beszéd fejlesztése. Sok
beszédszervügyesítő mondókát, verset tanulunk. Az állatoknak nemcsak a
mozgását, a hangjukat is utánozzuk. Közben tudatosítjuk, hogyan is
működnek a beszédszerveink: az állathangok, játékok hangjának
megszólaltatása közben megvizsgáljuk hangszalagunkat: morog vagy nem
morog?
Szókincsünket sok olyan kis tárgynak a képe segíti, amit nem vagy
csak kevesen ismernek. A színes, mesés eseményképekről pedig kérdések
segítségével számolnak be a gyerekek.
A nagymozgásfejlesztés is mindennapi játékos feladataink közé
tarozik. Testsémafejlesztő, mozgásügyesítő játékok segítik a
koordinálatlan, ügyetlen mozgások ügyesedését, saját testrészeink
tudatosítását.
A ritmusérzék fejlesztése a szótagolás kialakításának az alapja.
Minden kis képet, szót letapsolunk, már akkor mikor még nem is tudunk
olvasni. A hosszú-rövid magánhangzók differenciálását nagymozgásunkkal
segítjük.
Olvasástanítás
A sokoldalú készségfejlesztésre alapozva kezdődhet meg csak az
olvasás tanítása. Az olvasástanítás során először a betűk, majd azok
összeolvasása révén a szótagok, a szavak, végül mondatok olvasását
gyakoroljuk.
Betűtanítás:
Az új betűt mindig egy hozzákapcsolódó kis mesével mutatjuk be,
ezzel is segítve a betű bevésődését. Az alakilag, fonetikailag hasonló
betűket időben egymástól távol tanítjuk.
A magánhangzókat szájtartás alapján, a mássalhangzókat hangutánzás
alapján tanítjuk.
Az új hangot illetve betűt alaposan megvizsgáljuk: az új
mássalhangzó morog vagy nem, melyik beszélőszervünk akadályozza a
tüdőnkből kiáramló levegőt, amikor a hangot kimondjuk? Ajkunk? Nyelvünk?
Szájpadlásunk? Fogsorunk?
A magánhangzók ajakkerekítésesek vagy mosolygósak? Rövidek vagy
hosszúak?
Minden új betű tanításához kis képeket készítek, amit csoportban és
egyénileg kell a kicsiknek kiválasztani, az alapján, hogy hallják-e
benne az új hangot, vagy nem. Ha igen, kiviszik a hívókép alá. Amikor
olyan betűt tanulunk, amelyiknek van hangzásbeni vagy alakilag hasonló
párja (pl: k-g) a régi betűt (k) szabadságra küldjük. Véletlenül se
történjen meg az, hogy a két betűt összekeverjük. Majd, csak jó néhány
óra gyakorlás után jön vissza a régi betű, de akkor egy órára elmegy az
új és csak a régit ismételjük. Az ilyen jó és alapos begyakorlás után
következik a két hang és betű tudatos összehasonlítása. Persze
ismételten hívóképekkel, képekkel, mozgással, tevékenykedtetéssel
megerősítve.
Az írástanítás késleltetett. Csak a sokoldalú képességfejlesztés,
begyakorlás után kezdjük el a betűk írását. A gyakorlás itt is
változatos: nagy alakú csomagolópapíron krétával, majd táblánál a ház
különböző szintjein, aztán nagy alakú négyzetrácsos, majd vonalas lapon,
s csak ezután következik a normál szélességű vonalközben való munka. Az
írásban fontos szerepet kap a tollbamondás. Már néhány betű megtanulása
után, hallás után írják a gyerekek a betűket. A másolás nem kap ilyen
hangsúlyt, mint a diktálás.
Az iskola megváltozott társadalmi funkciója miatt, az általános
iskolákban az ismeretközpontú oktatás helyett a képességfejlesztő
oktatás lesz a fontosabb.
Ez a tény megköveteli minden pedagógustól azt, hogy olyan új
tanulásszervezési eljárásokkal ismerkedjen meg, mint a kooperatív
tanulás, projektpedagógia, kompetencialapú oktatás. Jó szívvel ajánlom a
Meixner – program módszertanát mindenkinek, ahol remekül alkalmazhatók a
megismert új és régi módszereink.
A célunk az, hogy a gyerekeknek, akikért dolgozunk, jobb legyen:
derűsebbek, boldogabbak, sikeresebbek legyenek.
Szent – Györgyi Albert szavait idézve: „Az iskola dolga, hogy
megtanítassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti
vágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az
alkotás izgalmára, hogy megtanítson bennünket szeretni, amit csinálunk,
és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”
2007. február 12.
|
