|
|
Diszlexia az iskolában
Diszlexiadiagnosztika és korrekció (vagy reedukáció)
Bár hazánkban
nem végeznek kötelező érvényű szűrést a beiskolázást megelőzően,
rendelkezünk megfelelő eszközökkel a diszlexia korai
diagnosztizálásához. Az ún. Diszlexia Prognosztikai Teszt (DPT) pontosan
erre szolgál. "A teszt a Gestalt-látás, a térirányokba való
tájékozottság mellett a beszédfejlettség, az artikuláció, a nyelvi
memória és a beszédfejlettséggel összefüggő finommotoros ritmus
fejlettségét vizsgálja." (Porkolábné, 1988. 175. old.) Emellett a
szülővel anamnézist szoktak felvenni a gyermek születésének
körülményeiről, fejlődéséről, betegségeiről, szociális kapcsolatairól
stb. A DPT mellett más teszteket is felhasználnak a gyakorlatban (pl.
Bender-teszt, figyelem-tesztek, mozgás-tesztek stb.) A vizsgálatokat az
alapoknál, a három legfontosabb területnél - a vizuális, az auditív és a
mozgás területénél - kezdik, és kizárásos alapon állítják fel a
diagnózist. (Porkolábné, 2001)
A diszlexia felismerése után célszerű a gyermeket reedukációs terápiára
beutalni. Ez esetben is fontos, hogy minél előbb megkezdődhessen a
korrekció, mert így sok kudarctól megóvhatjuk a diszlexiás kisgyermeket.
Mint fentebb már említettem, Meixner nemcsak a prevenciós, hanem a
reedukációs terápiát is kidolgozott. A kettő hasonlít egymásra, "azzal a
különbséggel, hogy itt inkább az olvasás-, írástanításon van a hangsúly.
A diszlexia terápiája a célszerűség okán leegyszerűsítve:
olvasástanítás." (Sieglerné Bujdos Éva, Népszabadság, 2000. január 24.)*
A reedukáció alapelvei: az aprólékosan felépített fokozatosság, a
betűtanításnál a hármas asszociáció (a betű vizuális képe, a hang
akusztikus képe és a hang beszédmotoros képe), a homogén gátlás
kialakulásának megelőzése (a vizuálisan, ill. a fonetikailag hasonló
betűknél), sokoldalú és dinamikus gyakoroltatás, a hibák azonnali
javítása és a szorongás oldása. (Meixner, 1995).
|
