|
|
Diszlexia az iskolában
A diszlexia "történelme"
Először Berkhan írta le a jelenséget, melyet részleges idiotiának
nevezett. 1878-ban egy német orvos, dr. Kussmaul ismertette, egy olyan
férfi esetét, aki nem volt képes megtanulni olvasni. Szerzett
szóvakságnak nevezte el a rendellenességet. 9 évvel később dr. Berlin
bevezette a diszlexia fogalmát. 1896-ban Morgan egy brit orvosi
folyóiratban számolt be annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek
normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére
komoly nehézséget jelentett az olvasás. Ő a gyermekeknél veleszületett
szóvakságnak nevezte a jelenséget. Később Ranschburg Pál pszichológiai
oldalról közelítette meg a problémát. Ő a legaszténia szót használta a
tünetegyüttes leírására. A tanulási nehézségek más formáit is leírták
ebben az időszakban, de csak 1939 után sikerült elismertetni ezt a
problémát. (Meixner, 1995. és *)
|
