|
|
Diszlexia az iskolában
A diszlexia jelentése
A
diszlexia a legtöbb meghatározás szerint az olvasás (és írás, bár erre
külön szavunk van: diszgráfia) zavarát jelenti. A diszlexia (diszlexia) a
görög "dys" (mely a hibás funkciót jelöli) és a latin "legere" (olvasni)
szó összetételéből származik. (Meixner, 1995). A Pszichológiai szótár (Fröhlich,
1996) szerint: a diszlexia az "olvasás és a helyesírás elsajátításának
zavarai. Hasonjelentésű a legaszténia." (86. old.) A legaszténia,
"másképpen diszlexia, írás-olvasászavar. Az olvasás és a helyesírás
elsajátításának többé-kevésbé súlyos károsodása, amely gyakran
látásélességi nehézségekkel, fokozott fényérzékenységgel, bal-jobb
felcserélődésekkel, számolási nehézségekkel, az időérzékelés, az
emlékezet és zenei hangok felismerése kapcsán megnyilvánuló
fennakadásokkal és a beszédfejlődés megkésettségével társul." (242.
old.) Ebben a meghatározásban sok minden benne van: utal arra, hogy ez a
rendellenesség ritkán jelentkezik tisztán a gyermekeknél: általában más
nehézség is kapcsolódik hozzá.
Mint fentebb láttuk a "diszlexia" szó mellett a szakirodalomban
használják még a "legaszténiát" (melyet Ranscburg Pál alkotott), az
"olvasásgyengeséget", a "specifikus olvasási nehézséget" és régebben a
"szóvakság" kifejezést is.
Tehát a diszlexia a tanulási zavarok gyakori megjelenési formája, az
olvasás terén mutatott megkésett, rendellenes fejlődés.
|
