Kezdőlap
Diszlexia alapok
Diszlexia frissítő
Otthoni segítség
Iskolai segítség
Mozgásfejlesztés
Fejlesztés
Nyelvtanulás és diszlexia
Diszlexia felnőttkorban
Beszédhiba és diszlexia
Diszlexia és táplálkozás
Diszlexia szakirodalom
Diszlexia Fórum

Az olvasási képesség egy sajátos zavara, a diszlexia

Fel | Tovább

A szakemberek szerint az utóbbi néhány évben jelentősen megnőtt a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek száma, ami nem feltétlenül az értelmi képességek gyengeségére vezethető vissza. Egyre több a diszlexiás gyerek és felnőtt. Tudják Önök azt, hogy a diszlexiások zsenik is lehetnek?

Híres emberek, akik valamiben hasonlítanak egymásra, valami közös bennük: Andersen, a híres mese író, Roden, a csodálatos munkáiról híres szobrász, Edison, a villanykörte és a fonográf feltalálója, Churchill a kiemelkedő angol politikus, Chusing, a világhírű orvoskutató, agysebész és író, Einstein, a XX. sz. legnagyobb tudósa, Elvström, világbajnok vitorlásversenyző, Tom Cruise a híres amerikai színész, mind, mind írási-olvasási gondokkal küzdöttek az iskolában, azaz diszlexiások voltak. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. Yeats a költő is egyértelműen diszlexiás volt. Még felnőtten is mindig bocsánatot kellett kérnie írása miatt, és a helyesírása is igen gyenge volt. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.

A diszlexia (diszlexia) gyűjtőfogalom, mely olyan rendellenességeket takar, melyek következtében egyes gyerekek, akik egyébként átlagos vagy átlag feletti intellektussal rendelkeznek, feltehetően valamiféle organikus probléma folytán, rendkívül nehezen tanulnak meg olvasni, írni. A diszlexia elnevezés használatos az olvasás elsajátításának zavarára, de már maga a szó is sokkal szélesebb fogalomra utal. A kifejezés ugyanis két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis" szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél még összetettebb jelenség.

Angol nyelvterületen a reading disability kifejezés használatos, német nyelvterületen pedig a legasthenia, melyet dr. Ranschburg Pál alkotott. Ranschburg doktor definíciója: a legasthenia a szellemi szervezetnek az a csökkentértékűsége, melynek következtében a gyermekek normális érzékszervek ellenére sem tudják az első években elsajátítani az olvasást. Majdnem mindig a gyermekek szellemi fejlődésének tartós elmaradását is jelenti (1916).

Az ausztrál Mark Selikowitz könyve 1997-ben jelent meg Magyarországon, melyben ismerteti a tanulási nehézségeket, többek között a diszlexiát is. Mi a speciális tanulási nehézség?- teszi fel a kérdést Selikowitz. Állapot, mely olyan gyermekekben fordul elő, akik átlagos, vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek, és mindenekelőtt az jellemző rájuk, hogy a tanulás egy vagy több részterületén jelentős elmaradást mutatnak.

Két fő csoportja van:

a. olvasás, írás, számolás, nyelv ismerete(mind megértés, mind kifejezés területén)

• diszlexia: - izolált olvasási nehézség

• diszortográfia: - a helyesírási zavarok nehézsége

• diszgráfia: - az írás nehézsége

• diszkalkulia: -a  számolás nehézsége, számolási zavar

b. kitartás, szervezőkészség, az impulzivitás ellenőrzése, társadalmi alkalmazkodóképesség, mozgáskoordináció megtanulása

A szerző szerint: 1887-ben használták először a diszlexia kifejezést az izolált olvasási nehézség leírására. A fejlődési diszlexia a születéstől a halálig tartó „szerkezeti” és „működési” másság, mely minden fejlesztés ellenére makacs maradványtünetekben jelzi létét felnőtt korban is, s nem "múlik el" a kisiskolás kor végével. Általában olyan gyermekről derülhet ki, hogy valamilyen tanulási nehézséggel küzd, akiről elmondható, hogy értelmi képességeihez mérten alul teljesít mind az iskolában, vagy akár már az óvodában is. Általában elfogadott a 8%-15%, vannak, akik szerint csak, mint egy 5%-a az arányuk, bár számuk ma is ismeretlen. Leggyakoribb a diszlexia, a nyelvi fejlődés, a figyelem-és motoros koordináció zavara. Esetenként azonban halmozódik. Szerencsére a tanulási nehézség enyhe formái sokkal gyakoribbak, mint a súlyosak. Az érintetteknek, mint egy 2%-ánál kell utóbbival számolni. Arányaiban, a fiúknál háromszor gyakoribb előfordulása, mint a lányoknál. A tanulási nehézség, minden szociális rétegben egyaránt előfordul.

Az olvasás során a gyermekek nagy része nehézségekkel küzd. Betűt tévesztenek, akadoznak, nehezen olvasnak össze. Ezek a hibák azonban átmenetiek, első osztályban meg is szűnnek. Vannak azonban gyermekek, akik nem tudnak túljutni a problémás időszakon, a szokásos korrepetálással sem. Értelmi képességük, az olvasástanulásba fektetett munka nem indokolná, mégis lényegesen elmaradnak az olvasás és helyesírás követelményszintjétől. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának. Sokszor találkozunk olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30% előfordulási arányáról szólnak. A valóságban ez a százalékos arány jóval kevesebb. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer. Csakis teljes körű vizsgálattal, differenciáldiagnózissal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.

Összegezve tehát a diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független – olvasási és helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok állhatnak.

Megkérdeztünk egy tanárnőt, Botos Rékát, aki mindennapi munkája során tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokkal foglalkozik.

„Az Öveges József Gyakorló Középiskola (www.oveges.hu) tanulóinak közel fele sajátos nevelési igényű, diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás. Véleményem szerint a magyar közoktatásban -legalábbis az elvek szintjén - megjelenik egyfajta szemléletváltás: már nem mindenkit "hülyéznek" le rögtön, ha olvasási problémái vannak. Iskolánk megpróbálja tolerálni és kezelni a részképességek zavarából adódó nehézségeket, ám azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy igazán akkor tudunk ezekkel a gyerekekkel együtt dolgozni, az érettségit célként kitűzni, ha ők is motiváltak (természetesen sok függ a szociokulturális környezettől) és intellektuális képességeik predesztinálják őket az eredményességre. A gyengébb intellektusú gyerekeknek is számos lehetősége nyílik, segítünk megtalálni az érdeklődési területüknek megfelelő szakmákat. Nehézséget jelent, hogy a vizsgálati módszerek, terápiák elsősorban az általános iskolások részére kerültek kidolgozásra.”

„A tanulási zavarokkal küzdők azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy mint a többiek. Ezért kell inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdőknek nevezni ezeket az egyéneket. Azokon a területeken, ahol a rendezettség, írás, olvasás, stb. fontos szerepet játszik, bizony sok nehézséggel találják magukat szemben a tanulási zavarokkal küzdők. Másrészről viszont vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudták megfogalmazni, képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük művészek vagy műszaki zsenik.

Az oktatás felelőssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérő, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelő képzésben részesüljön, ezért az oktatást úgy kell alakítani, hogy a többségtől eltérőket is figyelembevevő tantervek, tanmenetek és módszerek álljanak a pedagógusok rendelkezésére.” – írja Gyarmathy Éva

Általában csak akkor lehet felismerni, amikor a gyermek már iskolába jár, és főleg akkor, amikor a követelmények a teljesítésre fokozódnak, általában 8 éves kor körül. Léteznek tesztek, amelyeket pszichológusok dolgoztak ki, és arra szolgálnak, hogy már óvodás korban szűrhetőek legyenek ezek a gyerekek. Sokan azonban óvatosságra intenek ezek használatakor, mondván, az óvodás korban a gyermekek képességeiben óriási eltérések mutatkozhatnak. Így esetleg felesleges aggodalmat kelthetnek a szülőkben, bár gyakran viszont beigazolódik a tesztekkel kiszűrt gyerekeknél a tanulási nehézség megléte.

Ha a gyermek

• gyenge írás, olvasás, helyesírás terén,

• bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat,

• tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,

• gyenge az emlékezete,

• szekvencialitással problémái vannak,

• diszlexia előfordul a családjában,

• mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik,

akkor valószínűleg diszlexiás.

A középsúlyos és enyhe esetekre sokszor nem is figyelnek fel. Komoly tanulási, magatartás-, sőt idegrendszeri, egészségügyi panaszok gondos elemzése során derül ki, hogy a gyermek diszlexiával küzd, s ez vált az aktuális panaszok előidézőjévé. Amennyiben nem ismerjük a pontos tüneteket, nem ítélhetünk reálisan, sőt gyakran igazságtalan megítélés születik a gyermekekkel szemben. Nemegyszer halljuk szülőktől, pedagógusoktól: "Na akarná, tudná" vagy "Ha odafigyelne, tudná". Ezek a téves következtetések elsősorban tájékozatlanságból adódnak. Miután nincs kellő információ a diszlexiát illetően, esetleg a probléma nincs is diagnosztizálva, természetes, hogy a laikus arra következtet, a gyermek csupán aktuálisan figyelmetlen, így a többi nehézség mellett még bűntudatot is ébreszt benne.

A gyermek bizonyos minimális idegrendszeri eltérések összegződésének következtében válik diszlexiássá. (A legfrissebb kutatási eredmények egy bizonyos gént tesznek felelőssé a probléma kialakulásáért.) Igen fontos, hogy ezeket az eltéréseket a tüneteken keresztül idejében (még óvodáskorban, hiszen a leghatékonyabb prevenció kizárólag ekkor valósulhat meg), de legkésőbb az első osztály végéig felismerjük, és az olvasási készség kialakításával a gyermeket helyes irányba tereljük.

A diagnózis sokszor pontatlan, hiszen az enyhe esetektől a súlyosakig igen széles a skála, előfordul, hogy egy gyenge olvasóra vagy egy megértési, illetve észlelési zavarral küszködőre is ráfogják, hogy diszlexiás. Ezen túl a vizsgáló személyén, a gyermek tanárának véleményén, az iskola elvárásain, toleranciáján is rendkívül sok múlik, hol húzzák meg a határt a még elfogadható olvasás és a diszlexia között. A megfelelő szakember (neurológus, logopédus, konduktor, szomatopedagógus, pszichológus) által történő komplex vizsgálat adja a legbiztosabb és legprecízebb eredményt. Hatékony terápia kizárólag erre épülhet.

A gyermekek általában iskolai panaszokkal kerülnek logopédus elé: figyelmük szétszórt, magatartásuk infantilis, hosszabb utasításokat nehezen értenek, nehezen tanulnak összefüggő szöveget. Ilyen esetekben felmerül a diszlexia gyanúja. Elsőként arról kell meggyőződnünk, hogy kialakultak-e a gyermekben az olvasás-írás helyes elsajátításához szükséges adottságok. A vizsgálat és a diagnózis felállítása után mielőbb kezdődjön meg a gyermekek logopédus és mozgásszakember által történő komplex fejlesztése. A komplexitás hiánya esetén az eredményesség megkérdőjeleződik.

A képességzavar okai sem mindig a gyermekben keresendők, nagyon gyakran a helytelenül megválasztott olvasástanítási módszer, vagy a túlzottan gyors ütemű betűtanulás a felelős mindezekért.

Az óvodás gyermek gyakran nem is fogja fel, hogy jelentősége van annak, hogy balról jobbra fordul-e az a lemásolt ábra, szám, vagy jobbról balra. Hiszen a kisvonatnál és a babakocsinál is mindegy, merről merre tolja. Szoktatni kell őt (játékosan!) ahhoz, hogy a kockából, kártyából, képekből kirakott sorok is mindig egy irányba (balról jobbra) haladjanak. Gyakran fordul elő, hogy a gyermek nem érzi, hogy az általa produkált kép és az eredeti nem azonos, hanem fordított, ezt a tükörjátékkal lehet előkészíteni, otthon is gyakorolni.

Miután ezek a tünetek már az óvoda idején szembetűnők lehetnek, érdemes odafigyelni, hiszen minél előbb észrevesszük a problémát, és megfelelő terápiában részesítjük a gyermeket, annál inkább jobb eredményeket érhetünk el.

A diszlexia-veszélyeztetettség kiszűrésére a logopédusok minden nagycsoportost egy szűrőteszttel vizsgálnak meg. A diszlexia-veszélyeztetettségi teszttel az artikuláció vizsgálata mellett azokat a képességeket nézzük, amik gyengesége az előbbi tünetek között szerepeltek. Tehát vizsgálják többek között a téri tájékozódást, dominanciát, emlékezetet, mozgást, ritmust, formamásolást…

Itt lényegesnek tarom megjegyezni az óvónőkkel való szoros kapcsolattartás, hiszen ők minden nap találkoznak a gyermekekkel, felhívhatják a logopédusok figyelmét olyan tünetekre, amik a mindennapos óvodai élet során nyilvánulnak meg. Gyakran mesélik el a diszlexia prevenciós teszttel kiszűrt gyermekekről, hogy ők azok, akik nem tudják elkapni sosem a labdát, testnevelési foglalkozásokon nem tudnak végigmenni a padon, nem tanulják meg a verseket, sose hallgatják meg a meséket…

Amennyiben felmerül a diszlexia-veszélyeztetettség esélye, diszlexia prevenciós terápiában részesítjük a gyermeket. Így már az óvodában megkezdődhet a terápia, és ez által sok időt nyerhetünk, hiszen még az iskolai olvasás-, és írástanítás előtt járunk.

Az igazi segítséget azonban a gyermekek képességeinek differenciált feltérképezése, képességprofil felállítása jelenti, mert így célzott fejlesztéssel nagyobb eredményeket érhetünk el, mint hogyha a diszlexiát okozó valamely, vagy összes részképességgel foglalkozunk.

Amennyiben az óvoda során felmerült a diszlexia-veszélyeztetettség esélye, illetve a gyermek diszlexia prevenciós terápiára járt, beiskolázás előtt komplex vizsgálat és szakértői vélemény alapján dönthetünk a gyermeknek leginkább megfelelő iskola kiválasztásában.

Egyes esetekben, amikor a gyermek az óvoda során intenzív és rendszeres diszlexia prevenciós terápiában részesült, részképességei jól javultak, és ezáltal eleget tud már tenni az általános iskolai követelményeknek, általános iskolába kerülhet, természetesen további logopédiai megsegítés mellett. Ilyenkor célszerű olyan osztályt választani, ahol az olvasástanítás hagyományos, szótagoló elven történik.

Más esetekben logopédiai 1. osztályba történő beiskolázás a javasolt. Itt a gyermekek Meixner Ildikó diszlexia prevenciós módszerével tanulnak olvasni és emellett intenzív logopédiai ellátásban részesülnek.

A legsúlyosabb esetekben beszédjavító általános iskolai elhelyezés is szóba kerülhet.

Végül, léteznek alapítványi iskolák is, ahol kimondottan diszlexiás gyermekeket fogadnak (pl. Csillagszem Fejlesztő Általános Iskola).

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1963 óta tanítják a diszlexia elméletét és gyakorlatát a logopédus-hallgatóknak. Tehát a tevékenység elsődlegesen logopédusi kompetencia. Lényeges azonban hangsúlyozni a terápia során a team-munka fontosságát, ahol fontos szerepet kap a szülő, az óvónő, az iskolai pedagógus, pszichológus, az orvos (audiológus, szemész, neurológus) és bizonyos esetekben a szomatopedagógus, illetve a konduktor is.

A diszlexia iránt érdeklődőknek ingyenes e-learning tanfolyamot indítanak. A tanulási zavarok, diszlexia témakörében jártasságot adó, EU által támogatott internetes nyári tanfolyamokat indítunk. Egy tanfolyam indul pedagógusok, egy szülők számára. Jelentkezni a gyarme@mtapi.hu e-mail címen lehet.

Gyermekház Általános Iskola, Gimnázium és Szakiskola
Címe: 1062 Budapest, Bajza utca 26.
Vezetője: Kunné Szörényi Katalin
Mobil: 06-30-200-5321

Kincsesház Magániskola
MÓDSZERTANI KÖZPONT
Címe: Budapest, III. kerület, Laborc u. 2.
Vezetője: Rab András
Tel/fax:: 368-4216
Mobil: 06-30-9628-655

GéS Alapítványi Gimnázium
Címe: 1020 Budapest, Bem tér 3.
Gömör Boglárka: 06/20 478-6593
Somodi Zoltán: 06/20 490-6353
Fax: 06/23 420-444
E-mail:gesgimnazium@vipmail.hu

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar
Címe: 1097 Budapest, Ecseri út 3.
Postacím: H-1476 Budapest 100, Pf. 127.
Telefon: 06/1-348-1300 (központ)
E-mail: gytf@bghs.hu

Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság
Címe: 1115 Budapest, Halmi utca 26. Tel.: (06-1) 203-8497

PATÓ ERIKA

Fel | Tovább